|
||||||
|
|
Déli szomszédunk, Horvátország 1993-ban debütált az Eurovíziós Dalversenyen, legjobb helyezésük két alkalommal is a 4. hely (1996,1999). Az utóbbi 3 évben egy alkalommal sem tudtak a döntőbe jutni, idén azonban egy különleges klapa dalt küldenek, melyet fiatal, de élményekben gazdag énekesek adnak elő. A klapa egy tradícionális horvát formája az éneklésnek, mely Dalmáciából ered. Fontos megjegyezni, hogy az UNESCO európai listájára is felkerült.
Vannak énekesek, és van Anouk, aki párját ritkító, éneklése sokkal több az éneklésnél. A hangja a lábujjaiból természeti erőként tör fel, és hirtelen szorítja el az ember torkát. Ez a kemény nő, aki mindig a saját céljait éri el zenei megérzéseit követve, már 15 éve hatása alatt tartja Hollandiát.
Sophie Gelovani és Nodi Tatishvili elismert művészek nemcsak a pop, hanem a klasszikus zene világában is, amit a nemzetközi fesztiválokon aratott sikerek hosszú listája fémjelez. A Waterfall az első közös munkájuk, a sikerszéria folytatásának reményében indulnak most az Eurovízión.
Görögország 2004 óta minden évben sikerrel vette az elődöntős akadályt, sőt 2011-ig minden évben el is érték a top 10-et. Eddig egyszer, 2005-ben győzedelmeskedtek, melyet Helena Paparizounak köszönhetnek. 2013-ban a Koza Mostra banda és Agathon Iakovidis együtt fogja előadni az Alcohol is free című dalt (Ingyenes az alkohol).
Amandine Bourgeois hangjának története van. Arról a lányról szól, aki kiskorában szerelembe esett a muzsikával, duettről álmodott Whitney Houstonnal, zenetörténeti, majd fuvolaórákat vett, méghozzá a nizzai konzervatóriumban.
2006-ban a Lordi nyerte az athéni versengést, a finnek azóta pedig egyszer sem tudták ez a sikert megismételni, a döntő hátsó felében végeztek, amikor a döntőbe jutottak. Idén Kristina Siegfrids próbál szerencsét. Krista eljött, hogy folytassa energetikus előadásait, amit a finn The Voice idején kezdett el. Sikereiben fontos szerepet játszottak a fülbemászó dallamok, az extravagáns és stílusos showelemek, és az ő szókimondó és vidám egyénisége.
Alyona Lanskaya egy sokoldalú művész és igazi tévés híresség. Harmadik próbálkozásra érte az a megtiszteltetés, hogy hazáját képviselheti az Eurovíziós Dalfesztiválon.
„Új kezdet” – nem csak Birgit Õigemeel dalának fordítása, hanem tökéletes leírása az életében bekövetkezett változásoknak. Nem csak azzal a kihívással kell szembe néznie, hogy egy nemzetközi arénában fog énekelni, hanem azzal is, hogy hamarosan megszületik első gyermeke!
Emmelie de Forest azon Eurovíziós énekesnők táborát erősíti, akik még húszévesek sem voltak, amikor megkapták a lehetőséget a rangos eseményen való részvételre. A 19 esztendős lány kora ellenére rengeteg érdekességet tudna mesélni eddigi életéről…
Despina Olympiou a ciprusi Limassolban született, és itt is nevelkedett egészen odáig, míg zeneelméleti és zongoratanulmányait el nem kezdte Londonban. Profi pályafutása 1992-ben kezdődött: először neves görög előadók háttérénekesnőjeként tevékenykedett. 2000-ben Ton Mation Sou I Kalimera címmel megjelentette első albumát, melyet három esztendővel később egy platinaminősítésű kislemez (Vale Mousiki) követett. Az elkövetkezendő években még három CD-je került a boltok polcaira, a kasszasiker pedig sosem maradt el. Eddigi legnépszerűbb dala (Pes To Dynata) 2007-ben volt a rádiók kedvence.
Elitsa Todorova és Stoyan Yankulov kivételes tehetségéről már egész Európát meggyőzték, olvasóink között is aligha akad olyan, aki most hall róluk először. Főbb ismérvük az az istenadta érzék, amivel a hagyományos énekstílust és a népi hangszerelést ötvözik a legfrissebb trendeknek megfelelő effektekkel, elemekkel. Az elegy így is elég pikáns, de ezt még meg merik fűszerezni az ütősökkel is – így lesz a végeredmény egy összetéveszthetetlen Elitsa-Stoyan produktum.
Belgium eddig egyszer tudott győzedelmeskedni: 1986-ban Sandra Kim vitte a pálmát. 2005 óta mindössze 2010-ben sikerült a döntőbe jutniuk, azóta is várják az újabb alkalmat a finálés szereplésre, melyet talán idei képviselőjük, Roberto Bellarosa hoz el.
A tavalyi rendező ország egy 21 éves előadót vet be idén, hogy visszavigye a show-t Bakuba: ő Farid, aki szinte erőfeszítések nélkül bizonyította be, hogy az utóbbi évek egyik legjobb azerbajdzsáni énekesét tisztelhetjük a személyében. Hold Me című balladáját egyszerre tolmácsolta érzékenyen és erőteljesen, bebizonyítva, hogy méltó egy Dimitris Kontopoulos szerzeményre – például a Hold me címűre… A zenész (Dimitris) nevéhez kötődik még többek között Sakis Rouvas és Ani Lorak versenydala, de 27 Görögországban listavezető slágeréről is érdemes megemlékezni, amit akár jó előjelnek is felfoghatunk.
A mezőny egyik legellentmondásosabb előadójával állunk szemben Natália Kelly (18) személyében: bár alig lépett felnőttkorba, máris bő egy évtizedes profi énekesi és zongoristai karrierre tekinthet vissza. Igaz, a „Shine” csupán az első kislemeze, de közel sem jellemezhetnénk kezdőnek, akinek az ereiben egyébként brazil és amerikai vér is csörgedezik.
Mind Adrian Lulgjurar, mind pedig Bledar Sejko nagy ismertségnek örvendő zenészek hazájukban. Identitet című, albán nyelven előadandó dalukkal – mellyel a tipikus „balkánrock” hangulatot fogják megidézni – májusban talán határokon átívelő, nemzetközi hírnévre is szert tehetnek.
Pastora Soler (33) ismert spanyol énekes, aki arról híres, hogy elegyíti a különböző zenei stílusokat: a copla, flamenco és a „Canción Española” stílust ötvözi a poppal. A spanyol zeneipar egyik legjobb hangú énekesének szokták nevezni.
Talán azt bátran kijelenthetem, hogy Azerbajdzsán jó Eurovíziós házigazda. Mindennemű csúszás nélkül sikerült megépíteniük egy vadiúj arénát egy látványos színpaddal, emellett Baku tisztaságára és a közbiztonságra is komoly hangsúlyt fektetnek a mai napig is. Ilyenkor érthető, hogy hatalmas erőfeszítéssel dolgoznak azon is, hogy a küldött produkció a mezőny színvonalát lehetőleg előnyösen befolyásolja – ehhez úgy tudnak hozzájárulni, hogy egyszerűen jól választják meg delegáltjukat. Az, hogy Sabina Babayeva már sokakat levett a lábukról, jó jel, de egyelőre bármiféle kijelentés elhamarkodott lenne.
Olaszország egy jól sikerült visszatérés után a nemzetközi sajtó és a rajongók többsége szerint ismét a legesélyesebb országok között tudhatja magát – úgy tűnik, a Sanremói Fesztivál működőképes előválogatóként is megállja a helyét, és Nina Zillin a sor, hogy mindezt igazolja. Egy hatalmas, jól dolgozó szerzőgárda (Christian Rabb, Kristoffer Sjökvist, Frida Molander és Charlie Mason), és egy sokak számára hangzatos és vonzó nyelv már félsiker – hogy kell-e keresni a másik felet, 26-án fog kiderülni.
Európa egyik legnagyobb országa, Franciaország már 1956-ban is részt vett a dalversenyen és 5 győzelemmel büszkélkedhet. Az Öt Nagy ország közt van, akik a legnagyobb részben támogatják az Eurovíziós Dalversenyt, így alapból döntősök. Az elmúlt években nem mondhatók túl sikeresnek, bár 2009-ben Patricia Kaas a 8. helyig jutott el, így ismét bekerültek a tíz legjobb közé 2002 után először. Az 55. képviselőjük pedig Anggun lesz és az Echo (You and I). Vajon sikerül neki Franciaországot az első helyre vinni 1977 után újra?
Annak ellenére, hogy a londoniak minden energiája és figyelme mostanában az ötkarikás játékok rendezése felé összpontosul, az illetékesek az Eurovíziós Dalfesztiválon való eredményes szereplésért is mindent megtettek. Ha egy olyan énekest delegálnak, aki mögött 45 évnyi szakmai tapasztalat áll, és nevét 150 millió eladott lemez fémjelzi, nem nyúlhatnak mellé – gondolták a britek. Így eshetett a választás a legendás Engelbert Humperdinckre. |
|||||
| Copyright © 2005-2026 ESC Hungary Old - Debrecen * All Rights Reserved | ||||||
Legutóbbi hozzászólások