Szerző: Klész Imre
Egy hét késéssel, de épp a magyar versenydalt követő szokásos egy hetes böjt végén végre van időm megosztani a gondolataimat, tapasztalataimat az idei magyar eurovíziós válogatóról. Bár most sincs sok idő, kezdődik bő fél óra múlva a svéd válogató. Azt hiszem, most már minden évben azzal jöhetek elő, hogy végre odakerült a verseny Magyarországon, ahová való: nem közömbös többé a nézők számára, az előadók szeretnének jelentkezni, népszerűsíteni friss dalaikat és nem mellesleg sokan megnézik a versenyt. Annyi mindent kipróbáltunk már azért, hogy megfeleljünk a lefektetett szabályokon túl az egyének által kreált „eurovíziós követelményeknek”, és nem mindig voltunk elégedettek az eredménnyel. Főleg a Wolf Katiéval, pedig előzetesen jó visszajelzéseket kaptunk. Na jó, a verseny előtt nem mutatták meg a nagyközönségnek, hogy mindez hogy nézne ki a színpadon. Nos, idén beintünk a képzelt követelményeknek, és kísérletezünk! Végre merünk merészek lenni!
A cikk itt folytatódik
Legutóbbi hozzászólások