Blog: Mindenki az Eurovízióról beszél

manoSzerző: Klész Imre

Egy hét késéssel, de épp a magyar versenydalt követő szokásos egy hetes böjt végén végre van időm megosztani a gondolataimat, tapasztalataimat az idei magyar eurovíziós válogatóról. Bár most sincs sok idő, kezdődik bő fél óra múlva a svéd válogató. Azt hiszem, most már minden évben azzal jöhetek elő, hogy végre odakerült a verseny Magyarországon, ahová való: nem közömbös többé a nézők számára, az előadók szeretnének jelentkezni, népszerűsíteni friss dalaikat és nem mellesleg sokan megnézik a versenyt. Annyi mindent kipróbáltunk már azért, hogy megfeleljünk a lefektetett szabályokon túl az egyének által kreált “eurovíziós követelményeknek”, és nem mindig voltunk elégedettek az eredménnyel. Főleg a Wolf Katiéval, pedig előzetesen jó visszajelzéseket kaptunk. Na jó, a verseny előtt nem mutatták meg a nagyközönségnek, hogy mindez hogy nézne ki a színpadon. Nos, idén beintünk a képzelt követelményeknek, és kísérletezünk! Végre merünk merészek lenni!

Na de visszatérve az elejére, nagy vágyakozással indultam neki az idei válogatónak, mert az ígéretek szerint nagyobb, hosszabb és vágatlan lesz. A dalok kiválogatása kellően izgalmas lett 3 szabálytalan dal miatt is. A pályázatot beküldők még mindig próbálnak kiskapukat feszegetni, szerencsére sikertelenül. Nagy örömet okozott az, hogy idén a közönség kezébe adták a végső döntés jogát. Ez aznap derült ki, amikor Cserpes Laura is megtudta, hogy bekerült a 30 legjobb közé. Engedve a nyomásnak, másnap már el is küldtem az igényeket azért, hogy legyen néhány rajongónk a verseny nézőterén is. Kb 18 főnek szerettünk volna fordulónként belépési jogot szerezni. Körülbelül két héttel az első forduló kezdete előtt jött az igény, hogy 12 fő jöhet fordulónként. Majdnem 40 jelentkező igényeit kellett átszervezni. Szerencsére gyorsan sikerült az átszervezés. Majd az első forduló előtt egy nappal jött az újabb hír, hogy ezer bocs, de technikai okok miatt sajnos 6 főnek lesz biztosítva hely. Volt kábé 2 óra átszervezni újra az egész beosztást, miközben felrobbant az agyam. Átverve éreztem magam nagyon. Köszönet illeti azokat, akik önfeláldozó módon lemondtak a részvételről mások javára. Ahhoz képest hogy én a főpróbákra is el szerettem volna menni, csak a második elődöntő és a döntő jött össze.

A másik nagy fájdalom az örökös titkolódzás, ami idén is övezte a versenyt. A vendégprodukciókat hét pecsétes titokként kezelték, mint ahogy a rajtsorrendet is. Szerencsére a bookline.hu elkezdte begyűjteni a Dal 2013 CD előrendeléseit, amin a borító tanulsága szerint az első elődöntő dalai rajtsorrendben voltak. Nagy logika kellett kitalálni a második és harmadik elődöntő fellépési sorrendjét. Szóval az a kifogás, hogy a sorrend még változhat az utolsó pillanatban is, az csak üres duma. A középdöntők előtt a sajtófőnök úgy állította be az egészet, hogy az elődöntő rajtsorrendje publikus volt, de a középdöntőké már nem az. Megint átverve éreztem magam. Inkább hülyén.

A következő és egyben utolsó kellemetlenség a nézőtér minimális mérete, és az ehhez képest több vendég meghívása volt. Már a tavalyi döntőn is a lépcsőn ültünk, már akkor látszódott, hogy nagyobb az érdeklődés a verseny iránt, mint amennyien beférnek egy ilyen stúdióba. Sőt fizetnénk is érte, viszont voltak statiszták is. Újabb agyrém…

Ezeket leszámítva idén is meg lehet ismételni: az Eurovízió rajongói elégedetten hátradőlhetnek most is! Évek óta ilyen több fordulós válogatóra vágytunk, és tavaly is, és most is megkaptuk! 30 dal versengett a győzelemért, a fordulók között nagyjából hagytak a továbbjutóknak fejlődési és változtatási lehetőségeket. A vendégprodukciók alatt azon keseregtem, hogy csak a döntőre sikerült Eurovízión részt vevő dalokat bemutatni. A verseny színpada – még ha emlékeztetett is régebbi showműsorokra – nagyon tetszett, szerintem sokkal jobb, mint más országok arénába ültetett komor, sötét díszlete. A válogatónk körítése, megjelenése, grafikája, a kisfilmek nagyon tetszettek! A “green room”-ban készített interjúk pedig egyszerűen zseniálisak, jó ötlet volt a koktélozás bevezetése is a verseny során. Az internetes offenzíva is nagyon jelentőségteljes volt: legalább 5 különböző weboldalon keresztül lehetett követni az MTVA központi eurovíziós információit a versennyel kapcsolatban, első kézből. A verseny utáni online közvetítéssel kapcsolatban, én a jövőben száműzném a Silverlight 5 plugin használatát, mert semmilyen rendszeren nem sikerült életet lehelnem bele. Androidon néha elindult a videó, néha pedig nagyon akadozott. Amit a Youtube-ra is feltöltöttek, azok garantáltan mindenki részére láthatóak voltak.

A produkciókról már korábban leírtam szinte mindent. A döntővel kapcsolatban azon izgultam, hogy vagy Cserpes Laura, vagy ByeAlex legyen benne a végső négyben. Valljuk be, a 30 közül egyik produkció sem volt tökéletes, bár például Kállay Saunders András tényleg kihozott mindent ebből a dalból. Viszont a fekete gyászruhás előadók látványa a döntőn elszomorított. Valakiből ufót csináltak a fodrászok, valaki pedig úgy tüntetett az ellen hogy még véletlenül sem az ő produkciója nyerjen, hogy rosszabbnál rosszabb ruhát húzott magára minden egyes fordulóban.

A szavazás szerencsére jól sült el, nagyon tudok örülni a képviselőnknek, ByeAlex-nek! A győztes kihirdetése előtti pillanatokban nagyon izgultunk, hogy mi fog történni. A kihirdetés után elégedetten adtam pacsit a többieknek azzal a felkiáltással, hogy sikerült! Annyi mindenféle előadót, dalt, stílust próbáltunk már ki, amiben mindig benne volt a magyarázat, hogy ez kell Európának, ezt kell küldenünk. Talán csak Friderikánál nem volt ez a helyzet, meg Szigeti Csabánál.

A verseny után elmentünk pizzázni, mindenki elégedetten ette az épp elé tálalt finomságokat. Nem volt nagy vita abból, hogy miért sikerült ezt a dalt kiválasztani. Tavaly a Király család is ezen a helyen heverte ki a verseny izgalmait, most a Vastag család tette tiszteletét. Bár mindenki bele volt temetkezve a különböző mobil kütyükbe, nyilván szkennelték az internetet, mindenkinek kékben világított a feje az étterem félhomályában.

Későn lett vége a napnak, de hála Robeknek, nem kellett hajnalban autópályázni hazafelé. Bár én 3-kor feküdtem le, de olyan fél 8 körül már jött az ébresztés. Két leendő eurovíziós hölgy résztvevő (2-4,5 év közöttiek) azon vitatkoztak, hogy “jadicsgigi tovább jutott tovább”. Ennek a fele sem tréfa, fel kellett kelni. Nagyon vicces belegondolni abba, hogy van aki rajongónak születik! És egyből el is kezdődött az eurovíziós nagyböjt ideje. Nagyböjt alatt értem azt, hogy el kell viselni egy csomó, interneten szocializálódott ember rosszindulatát, frusztráltságát, az intelligencia minimális szintjét is nélkülöző kommentjeit azért, mert nem annak az egyénnek az akarata érvényesült, hanem egy szélesebb közösségé. Az individualista társadalom arculcsapásként élhették meg ezeket a napokat, pedig emiatt nem ment fentebb az euró árfolyama, nem erősödött a szegénység, és nem volt földgázszünet sem (jaj, közben a svédeknél Anton Ewald van a színpadon). minden évben meg szokott jelenni a nemzethalál víziója a “rossz választás” miatt, pedig ez egy játék, közel sem akkora jelentőségű, mint amilyen vehemenciával kommentelnek és mondanak ítéletet egyesek. Azon gondolkodom hogy a nagyböjt helyett a szánalmas napokat fogom használni erre az időszakra, mert a leggyakrabban a szánalmas szó jelenik meg az érdeklődők ítéleteiben. Már mindenki leírta már pro és kontra, hogy mit gondol ByeAlex-ről. Legalábbis majdnem.

A szüleim nagyon képben vannak az egész versennyel kapcsolatban, bár ez lehet hogy annak köszönhető, hogy falun kevesebb rádió fogható, a Sláger rádió és a Neo megszűnése után keletkezett űrt meglepő módon a Petőfi vette át. Az volt az első benyomásuk, hogy olyan öltözetlen ez a fiú: kilátszik a zoknija, túlságosan fel van aljazva a nadrágja, és a sapka folyamatosan a fején van. Az ellenérzések egyből megváltoztak, amikor érkeztek a hírek a bulvármédia arrogáns viselkedéséről. Ezekben a “csatákban” Alex nagyon jól, szimpatikus, emberi módon védte meg magát. A szimpátiáját azzal nyerte meg faternél, hogy szerinte az énekes felállított magának egy szintet, és nem akar ebből engedni, nem akar lesüllyedni, megalázkodni. Ez a hozzáállás később jól jöhet, mert így nem eshet az “eurovíziós túlkapás” hibájába. Vagyis abba a helyzetbe, amikor az Eurovízió versenyzői mindent megtesznek azért, hogy minél jobb és látványosabb legyen a produkciójuk a sikerért, csak közben nem veszik észre, hogy átesnek a ló túloldalára. És ha közben javító, a hibákra a figyelmet felhívó kritikák érkeznek, akkor a versenyzők megsértődnek, átmennek arrogánsba. A verseny végén, főleg amikor gyengére sikerült mégiscsak a szereplés, akkor azzal magyaráznak mindent, hogy “a maximumot hoztuk ki magunkból”, rosszabb esetben “összeesküdött az egész világ ellenünk”. Eurovíziós túlkapásra a legjobb megnézni például Silvia Night produkcióját. Kommentekben jöhetnek más ilyen példák!

A jövőt nézve bennem nem fogalmazódott meg túlzott elvárás, csak egy tisztes helytállás. Remélem, hogy a malmői színpadon is sikerül egy őszinte produkciót nyújtani, jó atmoszférát teremteni abban a három percben a tömény giccs és több mázsa strassz, plusz a sok hasonlóan felépített produkció mellett, ami sokszor egy szalag nélküli ritmikus sportgimnasztika gyakorlatnak néz ki, és ahol az előadó mellékszereplőnek tűnik. Az idei dalokat nagyjából meghallgatva, szerintem nehéz év lesz az idei abból a szempontból, hogy nem lehet megjósolni előre a győztest. Egyik dalnál sem ugrottam még fel a székből azzal a felkiáltással, hogy ez az, ez a nyerő! Helena Paparizou és Alexander Rybak el tudta érni ezt a hatást, Loreen a csapból is folyt, Marija Serifovic-nál pedig nagyon drukkoltam, hogy szerb dal nyerjen. Én nagyon drukkolni fogok a magyar produkciónak is, és ha sikerül leszervezni a közös nézést valahol a döntő napján, fekete sapka viselete elvárás lesz! Fater jóslatát most nem írom le, nem akarok vele befolyásolni senkit. Egy jó szilva elfogyasztását ajánlom először! (A svédek közben a kilencesnél járnak, a videó meg szaggat nagyon. A múltkor azt írta ki nekem a Skype, hogy “az internet néha elfárad, megpihen egy kicsit”. Na, most pihenget…)

11 Comments

Na, végigolvastam az írást, és nagyon sok helyen teljesen egyet tudok érteni.
Ami szerintem is kiábrándító, az az amit az első bekezdések egyikében írtál. Mi a fenének kellenek statiszták? Nem ketten lennének azok, akik azért mennének az adásra, mert magát a dalfesztivált szeretik, (nem egy-egy előadó miatt). Az pedig, hogy pont a rajongók maradjanak ki belőle, hát csodálatos! 🙁

Idén szinte tényleg mindenkihez eljutott A DAL! a szembe szomszéd néninél voltam segíteni a tv-t beállítani, mert kb 20 új csatornát kaptunk a szolgáltatótól, ő meg nem ért hozzá, hogy hogy keresse, tárolja stb… Na a lényeg, a Story (vagy vmi ilyesmi) újságot lapozgatott, és volt benne egy 2 oldalas cikk Alexről, meg énekesek véleménye volt ilyen kis szövegbuborékokban róla. És ahogy ezt olvasta, kérdezett engem, hogy néztem-e ezt az eurovíziós műsort? hát mondom persze! és itt bele is vágott a szavamba, hogy Ő is nézte, és úgy örült mikor Alex nyert. Azt mondja: jól- jól énekel a Radics Gigi, de ennek a fiúnak olyan szép volt a dala, olyan szép volt a szöveg, a háttérénekes is olyan jól kiegészítette, feljavította a dalt… úgyhogy neki akárki akármit mond, ez a dalocska a kedvence!
Én csak mosolyogtam ott magamban, és helyeseltem.

A másik kérdéses rész az írásodból, az az, hogy hogy fogadta a közönség Alexet. Hogyha megnézzük jobban a fő lázongók nevét, szépen lehet látni, hogy mind kötődik a TV2-höz. Na és kikért húztak kardot? Kikért feküdtek le kisírt szemekkel? Hát a megavojcos szuper tehetségekért. Itt érdekes módon az RTL-esek nem kampányoltak se előtte, nem szitkozódtak utána sem. (legalábbis én Gönczi Gáboron kívül -aki gratulált Helgának- más RTL-es véleményt nem nagyon olvastam.
Engem ez zavart a legjobban. A tv-k reakciója. Az emberek kommentjeit valamilyen szinten meg bírom érteni. Én is biztos leírtam volna elégedetlenségemet, hogyha olyan nyer aki nálam a nagyon NEM kategóriában van. Mondjuk a stílus nem mindegy! Nagyon kiábrándító tud lenni, ha valakinek minden 2. szava a sz@r. :S és nem tud indokolni, csak annyit tud mondani, hogy mer’ nekem nem teccik! És akkor mi van, ha neked nem tetszik? Egy országnak a Te ízlésedhez kéne igazodnia? ezeken is fel tudom húzni magam. 2 éve fut ez a műsor, nekem 2x nem a kedvencem nyert. De mindkét évben vállalható produkciót küldtünk, és oda tudtam most is tavaly is állni a Magyar képviselő mögé. Már írtam, hogy idén a nagy versenykor már Németo.-ban leszek, és tök büszke leszek mikor Alex fog énekelni! =) (pedig Laura volt az abszolút kedvencem)

Magáról a műsorról pár szót:
szerintem a formátum az maradhat így! Teljesen jó.
Amin változtatnék:
– Ha a dalok előválogatása megy, és nagyon nem akar az MTV egy online felületet biztosítani, ahol MI szűkíthetnénk le mondjuk 60-70-re a dalok listáját, amiből majd ők kiválaszthatják azt a 30-at ami adásba kerülhet, akkor szüntessük meg azt, hogy az az 5 fős zsűri már benne van az előválogatóban, akik később a tv-s zsűrit is alkotni fogják. Ez akkora blődség, hogy hihetetlen.
Itt mindenképp változtatnék!
– A pontozást sem tartom valami csudijónak. Szívem szerint az egész műsorfolyamra bevezetném azt a féle értékelést, ami a döntőben volt. 10 dal van, fel lehet szépen állítani az 1-12-ig listát zsűri-közönség oldalról is. De a döntőben valahogy a legvégső döntést a közönség kezében hagynám. Az jó volt így! Annyit változtatnék, (ami ha józan ésszel gondolkodom soha a büdös életben nem fog Magyarországon valóra válni) hogy az adott előadóra a képerőn lehessen látni az sms-ek darabszámát. Ha nem is folyamatosan, de párszor megmutatni. Más országokban tud működni.
– valamint amin még lehetne változtatni, az a befogadó képesség a műsorok alatt. Bár stadionba nem vinném, mert ki tudja milyen a magyar ember… de azért ettől a stúdiótól mindenképp nagyobbat érdemelne a műsor. Tegnap félelmetes volt a svédek döntőjében végignézni a közönségen. Az a rengeteg ember, lufikkal, stb. azért mentek oda, hogy szórakozzanak. és meg is kapták. Mondjuk a végeredmény már mellékes. 😀

Na úgy hirtelen ennyi volt a fejemben, elég sokra sikeredett, bocsi érte! =)

Abszolút egyetértek 🙂 Bár eredetileg féltem, hogy a hat adás sok (és volt, akiknél a háromszori előadás már kicsit unalmassá tette a dolgot, itt elsősorban DénesSzilvire gondolok), azért jó volt.
Az előválogatással pedig tényleg kell valamit kezdeni. Nekem nem baj, ha az 5 zsűritag is benne van abban a fázisban már, de az sokat elmond, hogy idén a 3. póttagként bekerülő Cserpes Laura a legjobb 8-ig eljutott, és Odett is ment egy kört (mi több, a zsűri vitte tovább!).

Én is tanúsíthatom hogy mindenki erről beszél a nagymamiktól az egyetemi professzorig(!!!). Alex győzelmének okai sokfélék és elég sok következtetést le lehet vonni és sokmindent bele lehet magyarázni (amit mi itt a fórumon és sok más ember meg is tett az elmúlt héten).
A kinti szereplés megjósolhatatlan. Ha simán kiesünk az elődöntőből én azt mondom akkor is megérte most ez a választás (a 4 választhatóból mindenképp). A “kifejezetten Eurovízióra készült dal” fogalmától már kiráz a hideg ezek általában izzadságszagúak és érződik rajtuk a nagy akarás aminek tudjuk mi a vége (Veca). Közben mikor az előadó nem az Eurovízióra készül adja ki a fantasztikus dalokat (Király Viktor, Caramel). Ez miért van?
A jövő évre tekintve:
Az MTV jó irányba indult el ez biztos, tavaly óta rengeteget fejlődtek. A formátumon még van mit alakítani én a középdöntőt inkább elhagynám mert az elődöntők SMS szavazásai abszolút súlytalanok voltak így és változtatni sem lehetett a dalon/produkción. A nyelvszabályt pedig el kell törölni. Nem engedheti meg magának az MTV hogy jó produkciók kimaradjanak emiatt! Megeshet, hogy jövőre lesz az utolsó DAL szóval mindent bele!

nagyon jól megfogalmazott cikk. egyetértek.
én büszke vagyok arra, hogy idén is mással próbálkozunk és nem mindig ugyanarra építünk, mint egy-két ország a versenyen. Szerintem ez jó.
ja és nekem is szaggatott eléggé tegnap a svéd nemzeti döntő köztvetítése… 😀 és mellékesen kicsit sajnálom, hogy nem a Friends arénába lesz a verseny.

A teljesen érdektelen statisztákat nagyon jól mutatja be ez a videó: http://www.youtube.com/watch?v=iJAcLK6sGvk
Amúgy én is egyetértek a fentiekkel! Engem először teljesen sokkolt ByeAlex győzelme, de aztán rájöttem, hogy annak ellenére hogy nem neki szurkoltam, nekem eddig is tetszett ez a dal, úgyhogy nyugodt szívvel fogok neki drukkolni. És tényleg végre valami egyedit küldünk és nem az “Eurovízió-színvonalnak” próbálunk megfeleni, ami nagyon jól is elsülhet, lásd Rúzsa Magdi.

Jó érzéssel olvastam végig a cikket. Tegyük a szívünkre a kezünket: kit nem lepett meg ez az eredmény? Váratlan volt, meghökkentő , de , és ez a lényeg: abszolút vállalható. Mert nézzük meg , mi az, amit a legtöbben kritizálnak benne: dünnyög, nem énekel tisztán, furcsa a megjelenése, nem lehet lefordítani.
Viszont: jön a másik oldal, jó a szöveg, eltér az átlagtól, valamiért megragad az ember fülében.
Mi számomra a lényeg: úgy vagyok vele , mint egy absztrakt képpel: ha közelről nézem, egy zagyvaság, ha eltávolodok, és úgy nézem egy kerek egész. Az biztos, hogy meghökkentően más, mint a legtöbb produkció, de ez az erőssége is. Elnézve az eddigi döntős számokat, egy két kivételtől eltekintve egy sablont követnek, mindenki igyekszik megfelelni egy “elvárt” trendnek.
A Kedvesem visz majd valami mást, hogy ez ott mire lesz elég, azt megjósolni lehetetlen, de egy tisztes szereplés mindenképpen kinéz. A különböző csalódott rajongók meg előbb utóbb meg fogják unni a szájtépést, majd találnak új gumicsontokat a bulvár médiában, amin elrágódhatnak, ByeAlex szerencsére nem lesz nekik érdekes

Hajrá Alex!
Teljesen egyet értek az előzőekkel.
1. Az éneklésről: nem dünnyög, nem suttog. Ez a dal és a mondanivalója ezt kívánja meg. Több verzió található a youtube-n, ha meghallgatjátok őket, nincs vele semmi gáz. Van olyan felvétel, ahol nem énekel a vokálos Helga, és ott is szépen szól Alex éneke.
2. Az tény, hogy Helga dallama megerősíti a produkciót – olyan mintha megszólalna Alex “Kedvese” is dalban. Az, hogy jól passzol a hangjuk, csak azt erősíti, hogy Alex képes volt jó vokálost választani a dalhoz. Külön öröm számomra, hogy Helga jogász, és mellette zenél.
3. Ez a dal egy őszinte vallomás, a Kedveséről, szinte isteníti a személyét, egy bensőséges hangulatot áraszt – ezt nem lehet ordítva előadni.
4. Hihetetlen finomság és nyugalom árad a dalból. És lehet rá tapsolni! Ha visszanézitek az eredményhírdetés utáni előadás kezdetét, az igen klassz húzás volt a közönségtől. Gondolom maguktól tapsoltak ütemesen a dalra, nem pedig előírtan, kötelezően.
4. Nem Alex volt a kedvencem, de amikor az elődöntőben meghallottam, valami miatt megfogott, és azóta nem enged. Egyre jobban tetszik a dala.
5. Alex személye: Senkit nem akarok megbántani, de kifejezetten örülök annak, hogy Alex tanult ember. Lehet, hogy most sokan felhördülnek ezen, meg szinte hallom, hogy páran mondják, hogy diplomás ember is lehet bunkó, stb. Valóban. Vannak olyanok is. De Alex tud viselkedni! Van humora, ami az interjúk során bebizonyított. Nem nagyképűsködik. És szép tiszta arca van.
6. Alex ruházata: nincs vele baj, nem turkálós cucc és tudja hordani. Csak a begyöpösödött gondolkodású emberek nem bírják elviselni, ha valaki meri vállani egyéniségét a külsőségekben is.
Csiszár Jenő hogyan szokott megjelenni a képernyőn?
(nem a Dal c. műsorra gondolok) Csiszár szemüvege nem sztk-keretes? Olyan hülyeségbe tudnak belekötni emberek, hogy felháborító. A Radics G. többszázezres ruhája nem akaszt ki senkit, csak Aleex-é? Ha vicces kedvemben lennék, mondhatnám azt is, hogy abban az országban, ahol 47.000 Ft-ból meg lehet élni, meg 22.500-ból – a politikusok szerint, – akkor inkább Alex ruházata az országra a jellemző, semmint a Radics G. többszázezres cuccai, amit még viselni sem tud. Bár gyanítom, hogy Alex ruházata se volt olcsó.

7. Még mindig előttem van az eredményhirdetés képe: a másik 3 döntős csak állt, tapsoltak ugyan – mintha várnának még valamit, V. Tomi kezdett el kényszeredetten gratulálni, a másik 2 -nek eszébe se jutott, csak jóval később. Ezt a képet nem lehet megmásítani, se kimagyarázni. A magatartásuk mindent elárult. Hallottam arról, hogy az egyik döntős facebook-os oldalán arra biztatja rajongóit, hogy majd szorítsanak Alexért, ha már nem ő nyert. Ez valóban szép gondolat, nyilván működik a PR-vonal, mert érzik, hogy így menthetnek még valamit a renoméból.. .

8. zsüri: szerény véleményem szerint Isten ments meg (magyarul a közszolgálati tv) attól, hogy jövőre is ugyanez a “szakmai” zsüri legyen. Attól, hogy valakit zsüribe tesznek, attól még nem lesz zenei végzettsége, se zenei hallása, se énektudása a zsüritagnak. Jó lenne, ha ezen változtatnának a jövőt illetően. Előadó ítészek kellenek.

Változatlanul sértő, ahogy Csiszár beszólt Alexnak a tv nyilvánossága előtt, mikor fog bocsánatot kérni? Fenntartom, hogy az ő zsürizésüket kell angolra lefordítani, és kiküldeni az ESC nemzetközi szakmai zsürinek, ledöbbennének jópár zsüritag “értékelő” szövegén. Mi lenne, ha a nép szavazná meg a zsürit is? Ne okoskodjon se a Csiszár, se a “Filip”.
9. az új pontozási rendszerről: ez így sokkal jobb lesz.
10. Azt nem lehet előre tudni, hogy mit ér majd kint a mi dalunk. Ami a lényeg: nekünk tetszik, mi választottuk. Reméljük más országnak is tetszeni fog, és kapunk pontokat. De előre nem lehet tudni semmit. Biztosra veszem, hogy Alex és csapata (Itt kizárólag a zenészekre gondolok) a tőlük telhető maximális felkészülést megteszik, hogy a legjobb formájukat tudják majd adni májusban. Ez a lényeg, a többi csak ráadás.

Hajrá Alex!

Így utólag visszanéztem a mobilomat, és meglepődve tapasztaltam, hogy az egész Dal alatt egyetlen sms-t küldtem (csak az elődöntőket tudtam élőben nézni), és azt Alexre, amikor először hallottam.

Kedves Imre!
Tisztelettel adózok neked azért, amit Az EscHungary-val elértél és dolgozol, és a személyes találkozókon való beszélgetések kapcsán részemről még szimpátiáról is beszélhetek. Azonban úgy érzem, hogy ebben a vezércikknek is beillő írásban, különös a lent idézett, második, képzavaros és egyeztetetlen alany-állítmányú modatban kissé elragadtattad magad.
“Nagyböjt alatt értem azt, hogy el kell viselni egy csomó, interneten szocializálódott ember rosszindulatát, frusztráltságát, az intelligencia minimális szintjét is nélkülöző kommentjeit azért, mert nem annak az egyénnek az akarata érvényesült, hanem egy szélesebb közösségé. Az individualista társadalom arculcsapásként élhették meg ezeket a napokat.”
1. Először is szeretnélek tájékoztatni, hogy azok, akik ByAlexre szavaztak, nincsenek többségben. Többségben azok vannak, akik NEM ByAlex-re szavaztak, hanem a másik háromra. Mivel nem ismerjük a másodlagos szimpátiákat, tehát azt, hogy mondjuk aki Radics Gigire szavazott, az szívesebben látná-e odakint ByAlexet vagy inkább Kállay-Saunders Andrást, ezért többségről beszélni egyértelműen nem is lehet,csak győztesről.
2. Azok, akik a másik három produkcióra szavaztak, még nem individualisták (vagy szavaiddal élve az individualista társadalom részei), mert csoportokat nem lehet individumoknak nevezni. Ők egy olyan csoport tagjai, amely csoportok most nem tudták érvényesíteni az akaratukat.
3. Arcul csapni pedig végképp nem kellene őket – még átvitt értelemben sem – sem rosszindulatúaknak, únintelligensnek,individualistának nevezni őket, vagy éppen nem tekinteni honfitársnak (itt ilyen kommentet is olvasni lehetett). Márcsak azért sem, mert a dolgok folyton változnak, s aki most többségben érzi magát a véleményével, lehet, hogy holnapra (vagy két hónap múlva) egyértelműen kisebbségben marad. Azt pedig, hogy a többség mindig jól dönt, a történelemből vett példákkal egyértelműen cáfolni lehet, csak éppen a hibás döntések következményei mindig később jelentkeznek.
4. Aki pedig nem ByAlex dalára szavazott, mert mondjuk színvonaltalannak tartja, nem fogja éltetni azt. Csak mint szuverén individum leírja a nemtettszését és a véleményét erről a dalról. A győztesek, vagy a látszólagos többség részéről is több önmérsékletre és toleranciára volna szükség ennek tudomásul vételéhez.
5.Ez ESC valóban “csak” egy nemzetközi verseny, olyan, mint egy olimpia vagy egy foci-vb, ugyanott fogadni is lehet rá. Mégis, mivel az individumok identitását az a közösség határozza meg, amelyhez tartoznak (jelen esetben az ország, amelyben élnek), mindenki örül, ha a saját hazája képviselője jól szerepel egy ilyen versenyen, és szomorú, ha az utolsó helyek egyikén végez.
Ezt a véleményt nem kell elfogadni, elég megtűrni.

“Aki pedig nem ByAlex dalára szavazott, mert mondjuk színvonaltalannak tartja, nem fogja éltetni azt. Csak mint szuverén individum leírja a nemtettszését és a véleményét erről a dalról. A győztesek, vagy a látszólagos többség részéről is több önmérsékletre és toleranciára volna szükség ennek tudomásul vételéhez.”

– Milyen érdekes, Radics G. és KSA tábora nem képes megemészteni, hogy a magyarok ByeAlex produkcióját kívánják Malmőben látni. Így visszaküldve az idézett bekezdés utolsó mondatát: legyen önmérséklete és toleranciája, mert ha törik, ha szakad, idén ByeAlex a győztes.
– továbbá: Klész Imre cikkével semmi gond! Kukacoskodás ne továbbja István33 beírása.

Hajrá Alex!

Comments are closed.