Blog: Az első elődöntő hőse Tóth Gabi!

Szerző: Klész Imre

Mondanom sem kell, nincs ma alvás a verseny után. Bő két óra autópályázás után alig vártam hogy megnézzem, hogy mit látott a nézők többsége. Mi sok old.eschungary.hu-s olvasóval együtt a stúdióban követtük az eseményeket. Nagyon izgalmas estén vagyunk túl, de végül az eredménnyel én meg voltam elégedve. Hazafelé úton néztem, hogy milyen közösségi hozzászólásokról maradtam le. A próbák videói alapján nagyon sokan megtippeltek legalább 3 dalt a későbbi továbbjutók közül. És szörnyülködtem a felmerült technikai problémákon, bár naivan azt hittem, a hanghiba csak a stúdió hangosításában érzékelhető, és hogy nem talál térerőt a telefonom az smsek elküldésére.

Mielőtt belemennék az első elődöntő boncolgatásába, egyet azért lássunk be, hogy hiány van Magyarországon olyan televíziós műsorokból, ahol ismert, vagy kevésbé ismert előadók élőben énekelnek. A playbackshow-hoz szokott nézőknek pedig jogos igénye az, hogy az előadó élőben is hozza azt a stúdióminőséget, amit már egyébként is megszokott a zenés televíziós műsorokból. És nagyon hiányzik a Táncdalfesztivál, ami évekig a magyar nézők kedvence volt.

Szombat este találkoztunk nagy nyilvánosság előtt a verseny díszletével, ami egy CSAF Deluxe volt, nagy ledfallal, viszont kompaktabb verzióban, ami az est egyik produkciójánál kicsinek bizonyult. A műsor animációja, a feliratok és a főcím talán sosem volt ilyen jó, mint most! Wolf Kati versenydala adja meg a műsor alaphangulatát, kézenfekvő, egyben jó választás volt! A kisfilmek prezentálása, a szerzők mutatása konferálás közben, a fellépők mutatása a színpadi készülődés közben már-már a méltán népszerű svéd Melofifestivalen-t idézik.

A Kökény-Bencsik duó indította a versenyt. Elsőnek lenni mindig hálátlan dolog. Sokszor gondolkoztam azon, hogy kellene lennie egy nulladik dalnak is, ami nem szerepel a versenyen, de bemelegíti a nézőket a verseny hangulatához. A daluk maga friss, lendületes, a színpadi megjelenés talán lehetett volna mozgalmasabb is. Én a ledfal számlájára írom, hogy nem sikerült kihozni a dalból a maximumot. Fények és villanások egy olyan kijelzőn, ami sokkal részletgazdagabb grafikák megjelenítésére is alkalmas. Én 7 pontot adnék, a tévés zsűri együtt szavazott 6 ponttal. Így 24+7=31. Kár, hogy a televíziós zsűri még mindig azt szajkózza, hogy ez elsősorban a dalok versenye.

Kállay-Saunders András nagyon szépen énekel, ha szól a fülese, ha nem. Látszott rajta, hogy élvezi a szereplést. A ledfal csillagaiból meglepetésszerűen a dal múzsájának arca tűnt elő. Kihozta a maximumot ebből a dalból. 7 pontra értékelem, mert félek, hogy a bakui színpadon belesimulna a többi szerelmes dal vonulatába. A tévés zsűri 32 pontot adott, az enyémmel 39.

A Pély-Pál-Pál trió különböző zenei stílusok ötvözésével próbálkozott. A ledfalon ismét különböző minták villództak. Valahogy nem tudom összerakni ezt a vegyítést egy egész kerek formává. Nagyon várom, hogy a magyar népzene hangszereit modern köntösben tömegesen mutassák be előadók, mint amit a balkáni országokban olyan sokszor lehet hallani a rádiókból. Az útkeresés már elindult néhány éve, nekem a trió produkciója csak 3 pontot ér. A zsűri 29 pontjával kiegészülve 32-nél áll meg a számláló.

Dancs Annamari. Az első igazi csapatmunka az est során. Nincsen senki sem háttérbe állítva, a produkció 6 résztvevője együtt küzd a pontokért. A táncosok nem férnek el a színpadon, mintha útba lenne a lépcső. A mozgalmas koreográfia passzol a dalhoz. A ledfal ismét színeket, villódzásokat mutat, bár szerencsére a színpadon érdekesebb dolgok történtek. A dalt ezúttal más énektechnikával adta elő, mint ahogy a stúdióverzióban hallottuk. Ráadásul két nyelven lett előadva, ami nem szokott pontszerző trükk lenni a nemzetközi versenyen. E negatívumokat említve 8 pontot adtam volna Annamarinak. Kis csiszolással és mértékletességgel egy kész produkció tudott volna lenni, ha a zsűri 15-nél több pontra tartotta volna érdemesnek. Az enyéimmel kiegészülve így 24 pont lett végül. Autóban nagyon jól szól!

Heincz Gábor produkciója pozitív csalódás. Nagyszerű grafika a ledfalon: ritmusra lüktető házak egy körbe forgó minibolygón, ebbe a háttérbe nagyon jól illik az énekes megjelenése. Mintha egy rajzfilmfigura leugrott volna közénk a színpadra a kijelzőkről. A dal stílusa nem kedvenc, viszont ő is kihozta a dalból a maximumot. A gitáros fellépők viszont sikeresen szokták venni az akadályokat a nemzetközi versenyen. Itt jó ötlet volt félre állítani a produkció többi tagját a színpad közepéről: az énekes és a ledfal teremtette atmoszféra remekül passzolt. 8 pontra értékelem. A tévés zsűri 38 pontjával együtt ez 46-ra jött ki.

A Compact Disco a következő fellépő, az idei válogató egyik nagy kedvence. Modern, izgalmas hangszerelésű. Világbéke beütésű dalok kiváló terepe az Eurovízió. Az énekes hangja tökéletes, viszont másik mikrofont kellett volna választania, mert a hangszíneket nem tudta áthozni. Másik mikrofont kérünk! A háttér hangulatához illik a sötét szín, de a feliratok megjelenítése nem volt igazán látványos. Néha egy forgó föld grafikája előtűnt, abból láthattunk volna többet, jobban feldobta volna a zenekar teljesítményét. Eurovízióra való dal, de van mit csiszolni úgy, hogy már tudjuk, hogy az est egyik továbbjutójáról van szó. Ki kell használni jobban a ledfal adta lehetőségeket, egy jő történetet le lehetne játszani a falon, ami ívet adna a fellépésnek. 8 pontra értékelem a produkciót. A zsűri 39-et adott, így ez 47.

Krisz Rudi. Zseniális grafika a falon. Elkezdődik az intro, a függöny szétnyílik és elénk tárul egy folyóparti nagyváros esti fénye. A dal valahogy egy hagyományos táncdal hatását kelti a színpadon, bár minden nap nem hallgatnám. A tiszta angol verzió jobb választás lett volna. Rudi hangja tökéletes, magabiztos. A dal végén a függöny összezáródik, szép. kerek történetet láttunk. 7 pontot adok neki, ha angolul láttam volna, megért volna 9-et is. Vitám van a zsűri elkapcsolási faktorával, sokkal unalmasabb dalok is fel szoktak lépni a nemzetközi versenyen. Nem rádióba való ez a dal, hanem a színpadra. Nos, a zsűri 18 pontja meg az én 7 pontom 25 pontra elég.

A Gallusz-Vizy duó nagyon aranyos a kisfilmben. Egy újabb világbéke-tipusú dal, de ezúttal klasszikus értelemben fogja meg a témát. A világbéke divatos mindig a nagy Eurovízión. A ledfal és a fények iszonyatosan rontják az összképet: zöld és fekete foltok kavarognak, felfelé szálló csillagokkal vegyítve. Ez a dal is kétnyelvű, nem nyerő. Régebben azt gondoltam hogy zongora használata az Eurovízión ismét csak rossz pont, de látva a tavalyi olasz versenyző fellépését, vagy a 2010-es román duó sziámi iker zongoráját, talán ez az elmélet megdőlni látszik. A dalnak veszélye talán, hogy ez is bele tud simulni a többi fellépő dalába, bár az is igaz, hogy a stúdió közönsége sem tudott ellenállni a zene dallamának, mégis 7 pontot adok. A zsűri 31 pontjával összesen 38 pont.

A következő fellépőről egy kis történet jutott eszembe. Középkorú házaspár valahol Európában nézi a nemzetközi versenyt. A sok csöpögős ballada közben elbóbiskolnak. Majd egyszer csak jön Tóth Gabi és beindul a dala. A feleség hirtelen felriad, és kitágul a pupillája. A magához térés után oldalba böki férjét: Te Wolfgang ébredj, ilyent még nem láttál. Pirotechnika nélkül épp most robbantja fel a színpadot egy szőke csaj! Huhh, melyik ország lehet ez? A ledfalon ismét csak villódzó fényeket látunk, de legalább a dal ritmusára mozognak. Gabi hosszú vörös ruhában énekel a színpadon. Egyszer csak hátul felpúposodik a szoknyája. Mi van? Aláfújtak szélgéppel, vagy valaki most próbálja elrabolni? A második refrén előtt Gabi ledobja a hosszú ruhát és elindul a tánc. Élvezettel, erőteljesen énekel. Érzelmeket vált ki a produkciója, jók a kameraállások. A dal vége felé már rájön az ember hogy nincs mese, beindult a buli. Hihetetlen hogy mennyi energia van Gabiban. Dalát nem hallgatnám minden nap, de így hogy láttam is, bennem marad ez az emlék. Hihetetlen, hogy a közönségnek kellett tovább juttatnia a döntőbe. Gabi teljesítménye szuper, 10 pontot ér. A zsűri 34-et adott, összesen 44 pont jön ki. Gabit látni kell, minden maradhat így, magyarul!

Az idei magyar selejtező másik nagy favoritja, Caramel zárja a fellépők sorát. A ledfalon villanások és fények újra, különös víziók láthatók, a refrének kezdete előtt lángnyelvek lobbannak fel a színpad széléről félkörben. Ez a dal teljesen elüt a stúdióverziótól. Az énekes saját dalában kezd improvizálni, mintha az eredeti verzió nem sikerült volna olyan jól. A fellépését élvezi, ami fontos a közönség számára, az énekes hangulatának rá kell ragadnia a szavazókra is. Ismét egy továbbjutóról beszélünk, így azt kívánom, hogy élvezettel, az eredetileg megírt dalhoz sokkal jobban ragaszkodva vigye újra színpadra. A dal nyelvével csak abban az értelemben érdemes foglalkozni, hogy mennyire passzol az angol szövegének dallama magához a dalhoz, és hogy mennyire tud azonosulni vele az előadó. Ha ezekben bármi kétség merülne fel, a magyar verziót tartanám előnyösebbnek. A szombat esti állás szerint nálam ez 6 pont. A zsűri 37 pontot adott, így 43.

A zsűrivel közös pontozás szerint Compact Disco, Heincz Gábor, Tóth Gabi, Caramel a sorrend, csak a saját szavazataim alapján Tóth Gabi, majd a pontegyenlőségek miatt egy sorrendet felállítva Compact Disco, Heincz Gábor, Dancs Annamari lett a sorrend.

Másodjára rágtam át magam a versenyen, közben kivirradt. Kíváncsian várom a második elődöntő szereplőit. Meg lehet hallgatni a dalokat, de a színpadot látva sok mindenkiben szoktam csalódni pozitív vagy negatív értelemben. Tóth Gabi dalát nem szerettem, mert túl agresszívnek hatott, de kellett hozzá a látvány is, hogy meggyőzzön: Gabi volt a nap nyertese!