Szerző: Szalma Róbert
Jajj! Szisszentem fel a minap! Már megint a szavazás körül megy a huza-vona, már megint véresen komolyan veszik egyesek az Eurovíziós Dalversenyt. Gondoltam, idén nem foglalkozom az utóhangokkal, de végül csak nem bírtam megállni, hogy el ne olvassak egy-két újságcikket és hozzászólást. Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy mi van, ha mégis igaz!? No, és hogy mire jutottam? Nem ér az egész annyit, hogy idegeskedjek rajta, számomra inkább nevetséges és szánalmas az, aki gyártja az efféle elméleteket. Valóság alapját megkérdőjelezem, legalább is olyan tételben, ami végül a verseny kimenetelét befolyásolná. Az azeri versenydalt a saját fülemmel hallgatva a mezőny vége felé tettem volna eredetileg.
A műsor megtekintését követően viszont úgy éreztem – Eurovíziós füllel hallgatva, és Eurovíziós szemmel nézve – hogy a végső győzelem Dánia és Azerbajdzsán között fog eldőlni. Ugye igazam volt? Szavazat vásárlás ide és szavazat vásárlás oda ennek így kellett történnie. A dalok végső sorrendjével 90%-ig elégedett vagyok. Egy dal hiányzik igazán a döntősök sorából az pedig nem más, mint San Marino dala. Annak ellenére, hogy a szerző (Ralph Siegel) nem olasz, sikeresen megtévesztett, mert a dallamvezetés számomra olaszosnak tűnik, de lehet, hogy ezzel a véleményemmel egyedül vagyok. Azt viszont el kell ismerni, hogy a dal megérdemelte volna a döntőt. Visszatérve a szavazat vásárlásokra: következzék egy önleleplezés. 2008-ban és 2011-ben pénzt adtam a Szerbiában élő egyik rokonomnak (kb. 3.000.-Ft), hogy szavazzon az aktuális magyar dalra. Bumm, most akkor, tessék engem az EBU bírósága elé citálni és nyilvánosan meghurcolni. Ja, és tessék minden olyan előadót, sajtót megbüntetni, aki a verseny előtt népszerűsíti a dalát, és arra kéri az olvasókat, nézőket, hogy rá szavazzanak. No, és 4.000.-Ft-ért engem ugyan nem tudnának rávenni ilyesmire, talán 40.000.- Forintért igen , de inkább 140.000.-ért. A következő gyanús dolog: valaki besétál egy étterembe és felkínál idegeneknek pénzt, hogy nyomja az SMS-t? Számomra hihetetlen és nevetséges.
Végül, pedig néhány kérdést szeretnék feltenni azoknak, akik szerint lényeges, hogy egy dal hányadik lesz az Eurovíziós Dalversenyen
1.) Fontos, hogy első legyen egy dal és miért, hogy otthon egy trófeával több legyen?
2.) Fontosabb az első helynél hogy a dal ismert legyen és abból az előadónak és az országnak haszna legyen?
Nos, mindkét válaszra lehet igennel válaszolni, én mégis a kettes kérdést részesíteném előnyben a következők miatt.
-Emlékszik valaki, hogy 1979-ben melyik dal volt a nyertes? Aki nem ESC fan az valószínű, hogy nem tudja, de ha elmondom, hogy a Gali Atari és a Milk and Honey formáció a Hallelujah c. dallal, akkor sem tud meg többet. Viszont ha azt mondom, hogy Dschinghis Khan! Ugye mindenkinek beugrik a dallam, pedig a dal és az azonos nevű együttes 1979-ben csak a 4. helyen végzett.
-No, és hallotta-e már valaki a Baccara nevű hölgy duó Parlez-vous français? című dalát? Biztos vagyok benne, hogy igen, pedig csak a 7. helyen végeztek a 1978-as rendezvényen
-És egy harmadik példa a sok közül: a minap hallottam valamelyik rádióban Gina G.-től a Ooh Aah… Just a Little Bit c. dalt, amely az 1996-os versenyen csupán a 8. helyen végzett, és hogy ki lett az első? Nos, ez hirtelen nekem is fejtörést okozott, pedig érdemes figyelmet szentelni a nyertesnek is, néha!
-Végül pedig nézzük az örökzöld dallamot a Volare-t azaz a Nel blu, dipinto di blu-t. Sokan inkább a Gipsy Kings együttes feldolgozásában ismerik. Ez a dal 1958-ban szerepelt az Eurovíziós Dalverseny szinpadán, ahol 3. lett és minden idők legsikeresebb Eurovíziós dala közé sorolják. Domenico Modugno 1959-ben újra Olaszországot képviselte a Piove (Ciao, ciao bambina) c. szerzeménnyel. Ez a dal akkor a középmezőnyben végzett (11 induló közül a 6. lett). Számomra nagyon kedves, mert gyermekkoromban, amikor hideg téli estéken hétfői napon adásszünet volt az MTV-n, és sokszor áramszünet is, édesanyám gyertyát gyújtott, elővette a harmonikát és ezt a dalt játszotta, énekelte.
Nos? Újra megkérdem! Fontos, hogy hányadik lesz egy dal? Vagy fontosabb, hogy a dal kedvenc legyen, hogy játsszák a rádiók és zenei TV csatornák, hogy több év távlatában is szívesen hallgassuk meg újra meg újra a helyezéstől függetlenül, esetleg kellemes emlékeket idézzen fel sok-sok év múlva. Vagy mindennél fontosabb az első hely és a feledés homálya a következő évtől?
Én szerinntem nem számít, hogy hányadik. Pl. tavaly a Compact Disco 24. lett, de más országokban is játszották. 2011-ben az azeri győztes dalt pedig sehol sem lehetett hallani a magyar rádiókbann, pedig nekem tetszik az a dal.
Igen..tavaly a CD 24. lett és sok országban játszották a DAL-t, ráadásul megsokszorozták a rajongótáborukat (ez a szám azóta is nő). 🙂
Igen Robi, igazad van. Abszolút tök mindegy hányadik lesz egy dal. És ezt az azeriek is tudják?
Mondd el nekik, hogy a top 5-ön kívül is van élet. Hogy ha valaki 12. lesz ebben a versenyben, annak az országában is felkel a nap vasárnap. Hogy egy vásárolt svéd termékkel nem is lehet igazán bukni. Hogy játék. Hogy nem vérre megy. Hogy egy közel 60 éves európai rendezvény tisztasága blablabla …
És ha már csalnak, akkor ésszel kéne csinálni. Ne legyen ilyen könnyen leleplezhető, és ne húzzanak ujjat a Nagy Testvérrel. (Persze tudom, nem az agyi képességek az erősségük, hanem a pénz. Ezzel dolgoztak most is.)
Eurovízió: négyezerért küldtem 25 SMS-t – állítja egy fiú
Megrendelésre küldtek voksokat az Eurovíziós Dalverseny egy versenyzőjére magyar diákok — ezt állítja egy fiatalember. Azt mondja, őt és társait egy középkorú külföldi férfi bízta meg, hogy juttassák be kedvencét a legjobbak közé.
Nagyon jó írás! Mélységesen egyetértek vele! Viszont, mint „őrült ESC fan”, személyesen elmondhatom, hogy nekem jobban tetszik a „Hallelujah” (1979-es győztes), mint a „Dschingis Khan”, de ezzel meg lehet én vagyok egyedül; bár vitathatatlan, hogy melyik lett híresebb. A Gina G szám is nagy klasszikus lett, azt hiszem Grammy-re is jelölték Őt ezért, de meg kell hagyni, hogy a „The Voice” is egy nagyon komoly, lírai szerzemény, csak hát az átlag embernek valószínűleg sokat nem mond ez sem, hacsak nem „őrült ESC fan” 😀
Nem vagy egyedül, én is jobban szeretem a Hallelujah-t, mint a Dschingis Khan-t.
Nem fontos. Felsorolok néhányat, ami örök kedvenc lesz, mégsem nyert:
Tajči: Hajde da ludujemo (1990., 7. hely)
Doris Dragovic: Marija Magdalena (1999., 4. hely)
Athena: For real (2004., 4. hely)
Shiri Maimon: Hasheket Shenishar (2005., 4. hely)
No Name: Zauvijek moja (2005., 7. hely)
Boris Novković i Lado Members: Vukovi umiru sami (2005., 11. hely)
Omar Naber: Stop (2005., kiesett az elődöntőben)
Maria Hauukas-Storeng: Hold on, be strong (2008., 5. hely)
Feminnem: Lako je sve (2010., kiesett az elődöntőben)
Getter Jaani: Rockefeller Street (2011., 24. hely)
és még hosszan lehetne sorolni! A győztesek közül Marija Šerifović és Loreen dalát hallgattam a verseny után is rendszeresen, egyébként mindig a „futottak még”-kategória volt a kedvencem!
Korrekt.
Ráadásul, hogy ezt is átismételjük: ha az első helyre pályázik valaki, a mostani rendszernek köszönhetően nem elég megnyerni/megvenni a telefonos szavazást. Lásd a románokat és a moldávokat Olaszországban. A román dal első lett a telefonos szavazáson, de összesítettben 1, azaz egy pontot kapott, ha jól emlékszem. Tehát meg kell venni a zsűrit is.
Illetve még egy gondolat a „fontos-e az első hely” témához. Robek, te a dal és az előadó szempontjából nézted az egészet. Tudjuk, hogy azért az országok ebből valamennyire presztízskérdést is csinálnak. Szerintem a megállapításaid ebben a vonatkozásban is megállják a helyüket. Vagyis attól még, hogy a győzelem után egy évig jobban reflektorfénybe kerül egy város, esetleg ország a világsajtóban, önmagában nem sokat tud változtatni az imidzsén. Itt is igaz, hogy a lehetőséget ügyesen kell meglovagolni, továbbvinni.
A cikkel helyenként egyetértek, helyenként nem. Már megint Erzsinek van tökéletesen igaza, így nem ismételném a kommentjét. 🙂
Szia!Biztos hallottál már arról,hogy idén is lesz Earthvision.Szeretnél rajta indulni?2 országot indít egy fórumozó és nagyon örülnénk neki,ha többen lennénk és mivel te is aktív fórumozó vagy indulhatnál Te is.Jó játék így az Eurovízió után! 🙂
Szia! Köszönöm de most nem lenne időm normálisan részt venni egy ilyenen. Vizsgaidőszak stb.
Nem ide tartozó hír: Szlovák nem az ESC 2014-re. 🙁
Kár …. 🙁
Nekm anno nagyon bejött Kristina – Horehronie-ja.
Még most is a fülemben van a hangja ….. 🙂
Én azóta is hallgatom azt a dalt, rajta van az MP4-lejátszómon. Sőt, Kristina más dalai is.
Nekem csak az a furcsa, hogy Azerbajdzsán elvileg azt tervezte, hogy visszalép jövőre, nem? Legalábbis volt erről szó, miután a török tesóik is ezt tették idén. Akkor meg nem tökmindegy nekik, h hányadik helyen végeznek? Ez az azeri láz is lecseng majd nemsokára, pár év múlva már nem lesznek ennyire felkapottak és örülhetnek ha a TOP 10-et megközelítik. Annak idején Törökország is folyamatosan hozta a jobbnál jobb eredményeket, majd megtörtént a csoda, 2011-ben kiestek az elődöntőben. Nagy pofáraesés volt az akkor a török TV-nek, de Azerbajdzsán is nemsokára eljut oda, hogy már nem lesz különleges Európának.
Egyébként meg tényleg nem az számít, hogy melyik dal hol végez. Biztos vagyok benne, h az idei versenydalok közül is lesznek szép számmal olyanok, amiket a hazai rádiók is játszanak majd, pedig csak 1 győztes dal volt 😀
Nekem egyébként nagy favoritom Gina G 1996-os versenydala, amivel a 8.lett, de én továbbra is azt tartom A DAL-nak EV terén.
Hm. Az 1. pontra válaszolva: miután a rendezés joga a győztesé, ami nem kis dolog és nem kis lehetőség egy-egy országnak, nekem nem mindegy, ki nyer. Ha igazak a hírek – és ez most egy nagy HA, mivel fogalmam sincs mit szeretne Azerb. elérni még egy győzelemmel, de gyakran jellemző a diktatórikus államokra, hogy vitatható eszközökhhöz folyamodnak, hogy önigazolásként sikereket mutathassak fel kifelé és befelé is -, nem arról van szó, hogy feltöltöm a külföldi haver kártyáját 3000 forintért, hanem szervezett csalásról beszélünk…
Az már mindegy, hogy egy ország 6. vagy 10. (az már szerintem nem annyira, hogy 5. vagy 25., de én rajongóból vagyok). Engem kicsit megnyugtat, ha ilyenek kerülnek felszínre, különösen az azeri orosz pontok visszatartása „tetszik”: ha diktatórikus államok nem tudják a szennyest a szőnyeg alatt tartani, akkor Európa többi részén még nehézkesebbnek tartom. A bonyolult szavazási rendszer előnye, hogy a sok zsűritag, stáb, telefonos szakemberek/cégek, közjegyző, felügyelő, mifene, azaz az ebben a folyamatban résztvevők akkora emberbázist tesznek ki, hogy a nagy turpisságok aligha maradhatnak rejtve.
A cikkel azért értek kevésbé egyet, mert azt sugallja, hogy mindegy ez az egész, csak hát akkor mégis hogy induljunk neki a következőnek? Hiába izgultam végig egy hete a szavazást, hiába szurkoltam magunknak és másoknak? Ki tudja idén ugyanazzal a szemmel nézni Tour de France-t, mint tavaly…
Igen, hiába izgultad végig a szavazást, sajnos…. 🙁
Én már jó ideje nem izgulok, csak nézek és bájosan mosolygok. 🙂
Tényleg nem számít ki hányadik lett ha bekerül a döntőbe.De utolsónak lenni sem jó.Amúgy nagyon érdekes az, hogy Alex úgy néz ki, hogy a zsűrinél nem végzett elől sőt.Ez azt jelenti,hogy nagyon jól kellett szerepeljen a televotingban.Komolyan azt hiszem hogy valahol az első 5-ben volt a televotingban.(példa Norvég zsűrinél nem volt az első tízben…összefésűlve mégis kapott 2 pontot,Svéd zsűri 19-ik hely mégis 3 pontot kapott stb.)Nagyon kíváncsi lennék erre.
Szerintem a zsűri megítélése országonként nagyon változó volt. Ahonnan magas pontszámokat kaptunk ott nyilván a zsűri is értékelte a dalunkat.
Én két kérdést szeretnék feltenni a hozzá értőknek!
Ha egy magánember -az azeri tévétől teljesen külön álló- áll a csalás mögött, az tényleg csalásnak számít?!
A második kérdésem pedig az lenne, hogy ha volt annyi telefonja („kiosztotta a telefonokat”) akkor miért nem csinálta meg otthon, ő maga, TELJES TITOKBAN?
Nem sántít ez a sztori kicsit?
Mondjuk azért, mert nincs 7897 keze, hogy bepötyögje az SMS kódokat? Csak egy tipp…