Blog: Ez a téma Malmőben – 4. rész

Tudósító: Peterman Róbert
Forrás: eurovision.tv

A szerelemnél klasszikusabb és egyben elcsépeltebb téma talán nincs is a dalszövegek világában. Nem véletlen, hiszen egy rendkívül összetett érzésről van szó, amit mindenki máshogy él meg. Ezt remekül példázza a most következő néhány dalszöveg. Amíg a grúzok odáig vannak meg vissza, addig a hollandok az érvágás határát súrolják, a horvátok még várakozással telve szenvednek, az írek meg csak szeretnek és szeretve vannak, mert nekik már úgyis mindegy.

Nagyívű, romantikus ballada nélkül már nincs is Eurovízió, de ez így van jól. A szöveg sem olyan, amit már ne hallottunk volna, mégis az erre vevő fülek elnézik a közhelytengert, ami ilyenkor eláraszt minket. A grúz-svéd koprodukció tipikusan az a dal, aminek nem szabad a szövegét szó szerint értenünk. Már az első szakaszban komoly létszükségleti problémákba ütközünk, ahol a fiú elmondja, hogy számára a lány jelenti a szívverést, miatta lélegzik, nélküle nem tudja, mit tenne. Valószínűleg evilági élete hamar a végéhez érne. Ekkor lép be a lány, aki magasabb szintre emeli a dolgot: a világot sem tudja elképzelni kettejük nélkül. Ez nem kis dolog. Nélkülük az álmok is csak hamuvá porladnának. De ha ketten vannak, akkor aztán nincs megállás! Mindenféle tudatmódosító szer nélkül élik át a szárnyak nélküli repülést, az álmok tengerén való hajókázást a rájuk zúduló szerelemnek köszönhetően, majd jön a vallomás: te vagy az én vízesésem! Nem tudom, hogy mivel divatos ma szerelmet vallani, de a párunkat egy vízeséshez hasonlítani mindenképp új. Ők viszont ennek nyilvánvalóan örülnek. Olyannyira, hogy a boldogság pillanata elsodorja őket, szívük pedig a papírsárkányoknál is magasabban száll, mindeközben a szerelmük úgy öleli körbe őket, mintha egy vízesés alatt állnának. Ha ez egy olyan vízesés, mint a Niagara, akkor az isten óvjon mindenkit ettől! De ha ez nekik jó, akkor áldásom rájuk.

Ha a hollandok tudnak a képzeletbeli kívánságlistámról, amiről Anoukot kihúzhattam idén, akkor súgok még nekik: Within Temptation, Caro Emerald, Epica. Köszönöm! Visszatérve Anokra és a dalára. A Birds az elmúlt évek legkomolyabb holland dala. Remélhetőleg sikerül megmenteni Hollandiának a becsületét azzal, hogy egy színvonalas dalt küldenek végre. Nem egy egyszerűen emészthető szerzeményről beszélhetünk. Anouk nem éppen a szerelem csúcsát éli meg a dalban. A grúzokhoz képest a szerelem fájdalmasabb végét ragadta meg. Elhagyatott, de még mindig szerelmes. Elzárva él a külvilágtól, felhők takarják ki a napot és a gondolatait sem tudja irányítani, így megint felidéződnek a régi emlékek, és nem tud azokra az időkre gondolni, amikor már túltette volna magát a szerelmen. A refrén még ennyi után nem igazán rakható össze, hogy miért zuhannak a madarak a tetőre, mint az esőcseppek, miért nincs levegő és büszkeség. A második szakaszban közelebb kerülünk a megoldáshoz. Anouk arról énekel, hogyha a rossz dolgok, amiket tesz jelentik azt, hogy önmaga lehet, akkor inkább nem lenne jó. Lehet, hogy ez vezetett a szerelem végéhez? Valaki változtatni akart a másik félen? A reményekből félelmek lettek, egy szárnnyal viszont senki sem tud repülni. Emellé még az álmait is szorosan magához öleli, és emiatt nem repülnek a már említett madarak. Ha valakit elhagynak, hiányzik „a másik szárnya”, és mellé az álmait sem hagyja megvalósulni, akkor nem jut előrébb. A dal vége felé megjelenik egy utópisztikus vágyakozás egy olyan helyre, ahol nincsenek félelmek, vagy holdfény, ahol új emlékek születnek és a régiek elfelejtődnek, ahol a szerelem nem hazudik. Amíg viszont ez a szép, új világ nem jön el, addig nem kap levegőt sem az ember, és az elmúlt szerelem siratása közben a büszkeségét is elveszítheti. Addig pedig nem marad más, minthogy zuhanó madárként koppan majd a tetőn.

A Klapa s mora tagjai sincsenek könnyű helyzetben. Szenvednek, jaj, de nagyon szenvednek! Nagyon sok refrénen keresztül. Mi mástól, ha nem a szerelemtől? A színtiszta szerelemtől, amin kívül semmijük sincsen. Nincs aranyuk, amit kedveseiknek szánnának, csak két ölelő karjuk, amivel párjuk lelkét szorítanák magukhoz. A szerelmi vallomás felkiáltással folytatódik. Az eddig viszonzatlan szerelem kőkemény kínokat okozott a tagoknak, máskor két csepp borként élik meg azt. Viszont a hit és az a kevéske, de tiszta szerelem segít enyhíteni a kínokat. Nyilván a két csepp bor pont annyira oltja szomjukat, mint az éhséget csillapítja a második szakaszban található száraz kenyér. Az a kenyér, aminek az utolsó darabját is életük szerelmének adnának, mert érte érdemes élni. Nem tudom, hogy ki lehet a hölgy, aki ihlette a dalt, vagy a tagok üzennek-e valakinek is ezzel, de ha van olyan horvát lány, aki magára ismert üzenem: a helyedben én nem gondolkodnék, hanem elvenném azt a száraz kenyeret. Ez egy szép vallomás. Lehet nem a felkapottabb stílus a versenyen, de azt hiszem a legszerethetőbb dal a mezőnyben, az őszintesége és egyszerű tisztasága miatt.

Valahol Kozsó és a nyugatról beszivárgó Y.O.L.O. (you only live once – egyszer élsz) életfelfogás között született meg az ír dal. Tömören a dal arról szól, amit a cím is elárul: bármi is lesz ezzel a világgal, a szeretet túlél mindent. Egész életünkben féltünk, néztünk a világ hanyatlását, amíg semmi sem marad. De! A legsötétebb órában (bíztató), pont mielőtt hajnalodna, a régi világ meghal és egy új nap születik. Ez nem tudom, hogy az emberiség számára miért megnyugtató, de Ryan Dolan arra az elhatározásra jut, hogy úgy kell élni, mintha ez lenne az utolsó éjszakánk ezen a világon. Ez elég ok arra, hogy reggelig táncoljunk, ha a nap nem kel föl sem történik semmi (mi meghalunk), de a szeretet az megmarad. Úgyhogy legyen szeretet, csak szeretet, mi vagyunk a szeretet, szeretet és végül szeretet a változatosság kedvéért. Legyen a szeretet az egyetlen dolog, ami a lelkünkben lakozik, mert csak az él túl mindent. Ettől fogva hagyjuk, hogy a világ tönkre menjen, kit érdekel, nem kell félni, mert ha itt a vég, akkor a szeretet megmarad. Újabb buli felhívás, táncoljunk reggelig, mintha ez lenne az utolsó napunk az életből. Aztán megint csak szeretet, szeretet és szeretet. Nem ez volt a legnehezebben megírt dalt idén.