Folytatódik a sorozatunk, melyben ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy az idei Eurovízió dalszövegei sem az agysebészetről, vagy az amerikai űrprogramról fognak szólni. Talán a nézők fel sem fognák 3 perc alatt, hogy miről van vagy lenne szó, ha tényleg ilyen témákat feszegetnének a versírók. Legyen akkor egy egyszerűbb téma: a szerelem! Bár egy brazil szappanoperában nagyobb csavarokat lehet találni, cserébe itt ismét olyan elvont költői képeket kapunk, amit Európa közönsége nem biztos hogy meg tud érteni. Hacsak nem egy-két szó jelentését egymás mellett. De nemcsak a szerelem létezik, az idei Eurovízión a bolgárok bajnokként ünneplik magukat. Ciprus, Dánia és Észtország pedig a szerelem keserédes tengerén hajózik, kikötés nélkül.
Nézzük, hogy kik a tipikus jelöltek a bolgár bajnoki címre. Akik messze és magasra tudnak szállni, ugranak, sírnak és nevetnek. A fiatalok a legjobbak, és legbátrabbak a játékban. És a szívük is erős! Igazából egészen jónak találom ezt a dalszöveget, mert bár szerintem nincs jelentősége annak hogy egy dalszöveg miről szól, ez a szöveg inkább csak olimpiába illő jelmondatokat tartalmaz, ilyen hangulatot közvetít. A hangszerelés nem hasonlít egy tipikus, focimeccseken hallható fiesztára, de ez adja meg a báját az egész dalnak. Csak a legelszántabbak, csak a bajnokok! Az aranyérmet szerző fiúk és lányok milliókat kapnak kiváló teljesítményükért, és ha a helyi közösség ezt megneszeli, az egész falu talpra áll azért, hogy ünnepeljék újdonsült bajnokukat. Minden szavuk igaz.
A ciprusi dalszövegben a szerelmi ügylet végén járunk. Az énekesnőt a dalszöveg szerint dobta a pasija, de nem egy olyan megbocsáthatatlan okból, hogy azt ne lehetne visszacsinálni. A hölgy életében eddig még sosem kellett lemondania semmiről, és sosem kellett bocsánatot kérnie azoktól, akiket szeretett. De most olyan helyzet állt elő, amivel eddig sosem állt szemben. Ha még emlékszel rám, mondd meg hogy látlak-e újra, mert én várok rád és mindig ott leszek neked. Hát persze, friss szakításkor ez egy diplomatikus, sőt elvárt hozzáállás lehet, de én szkeptikus vagyok. Szálljunk már le a földre, pár év múlva tuti hogy nem fogja ezt mondani. A többi túlzó ígéretet nem is említem ami a szövegben van, ez úgysem lehet reális, illetve betartható. A végére még a hullócsillagot is emlegeti, ahh… Az elején még egész jól indult minden, de a közepére már megérkeztek a szerelmes dalok szokásos paneljei. Talán egy panelprogram segítene izgalmasabbá vagy újszerűbbé tenni a dalt. Bár uniós forrást nem lehet kérni jó dalszöveg írására.
A fogadóirodák szinte a kezdetektől Dániát favorizálják. Alig várom hogy találjak valami blődséget a dalszövegben! Bocsánat a rosszindulatúságomért, de a legjobban azt utálom az Eurovízió felhajtása körül, amikor megpróbálják különböző szervezetek kiszámíthatóvá tenni a versenyt. Nem is kellene megrendezni az egészet, adjuk a trófeát a dánoknak és várjunk megint egy évet. Kinek kellene ez? Csak könnycseppek a dal címe, így hamar kitalálhatjuk, hogy legalább két emberről szól a történet. Ma este vörös az ég, és a szereplőink tökre ki vannak borulva amiatt, hogy nincs egy nyamvadt hullócsillag, ami mutatná az utat (utadon elkísér – ez a panel a Nóta Tv sztárjainak hivatalos rímpótló panelje). Igazából kiderül, hogy a szerelmük útjáról szól a szöveg, mert közben a két fél egymást nagyon gyepálja. „Ha te is, akkor én is!” alapon keserítik meg egymás életét ahelyett, hogy megbeszélnék bajaikat normálisan, emberi módon. A nagy hisztiben egyikőjük legalább rájött, hogy mennyire szánalmas ez az egész helyzet. Az ilyen helyzetek miatt hányszor tudunk nyerni és veszteni, és felrúgni az íratlan szabályokat? Ha eltérünk a szigorú dalszövegtől, akkor ide most az illene, hogy sírás lesz a vége. Nos mire azt hittem volna hogy már csak a ragozás és a rizsa marad a könnycseppek mellett, kiderül hogy az énekesnő „harcostársa” is a malmői színpadon van vagy lesz, legalábbis a dalszöveg szerint. Nyilvánosan megkéri hogy jöjjön oda hozzá, álljon vele szemben itt és most a színpadon, és hagyják maguk mögött a múltat. A válasz tuti igen lesz, ha elviszik a trófeát!
Észtország Brigitje a szívét keresi az úton a szélben. Hiába vesztette el, még mindig talpon áll az úton, a transzplantációs állomás előtt. Az új szív érkezésére még várni kell, de nem reménytelen a helyzet, mert amikor bezárul egy ajtó, egy másik mindig meg szokott nyílni. Ezekhez hasonló, az élet körforgására utaló képek tucatjait kapjuk ezek után a nyakunkba, és igazából ezzel azt akarja hosszú sorokon és versszakokon át bizonygatni a szövegíró duó, hogy a remény hal meg utoljára. Lássuk azért a példákat: a függöny újra fel fog gördülni. A jég elolvad és a csupasz fák lombot növesztenek. Minden vég egy új kezdet is egyben. Azért hogy belevágjunk egy újba, a régi dolgokat le kell zárnunk. A dalszöveg szerint ő lesz a második fellépő, ahonnan a porba fog hullani. Nem tudom hogy meddig lehetett változtatni a dalszövegen, de annyi biztos, hogy a pontos rajtsorrend bejelentése a delegációvezetők találkozója után történt meg, ami után csak busás összegekért lehet változtatni bármin is. Bár az is lehet hogy 16 verzióban adták be a dalszöveget, hogy az összes lehetséges elődöntős sorszám szerepeljen a szövegben és a végén vissza vonathassák a „helytelen” sorszámúakat.
Nagyon jó kis cikk 🙂
Szerelem ide, vagy oda tény hogy a legkézenfekvőbb téma amihez nyúlni lehet, és ha az egyiknek épp aktuális a szövege az ember életében, akkor tud igazán hatni.
Nem hiába keveredett a középmezőnyből Birgit a 10. helyre a listámon 🙂