Düsseldorf túra: Úton hazafelé, itt a vége…

Szerző: Klész Imre
Forrás: old.eschungary.hu

Túl vagyunk 2500 kilométeren az autós túránk során, de még nem léptünk át az osztrák-magyar határon. Hazafelé úton még mindig az idei versenydalok mennek az autóban, én püfölöm a gépet, a sofőr figyeli az utat és bosszankodik a bizonytalanul manőverező autósok miatt, a többiek alszanak, egyikük néha felriad és a holnapi vizsgájára készül. A dalok hallgatása közben eszünkbe jutnak a düsseldorfi emlékek és sajnálkozunk a sok elődöntőből kiesett dal miatt.

 

Olvasgattam a magyar internetes honlapokon megjelent elemzéseket, a kedvenc téma Kati állítólagos rossz szereplése, és az ezt okozó összeesküvés-elméletek felvázolása. A magyar szereplést mostanában erősen kritikus szemmel követő oikotimes.com úgy tűnik, idén is józanul és nem indulatból mondott olyan dolgokat, amik nem voltak kedvesek a magyar olvasóknak. Mivel mi elfogultak vagyunk a dalunkkal kapcsolatban, amit egyébként is az utóbbi évek egyik legjobb magyar versenydalának tartunk, van egy kis érdekes sztorink ezzel kapcsolatban.

A hosszú autós út miatt úgy döntöttünk, hogy oda és visszafelé úton megalszunk Bajorországban. Wörth an der Donau volt a település neve, ahol egy családi ház vendégszobáiban töltöttünk el egy-egy napot. A jó 50-es házinéni nagyon kedves és bőbeszédű volt, Düsseldorfból való megérkezésünkkor egyenesen a döntő elemzésébe kezdett bele. Azt mondta, hogy neki a magyar és a svájci dal tetszett a legjobban, és azt is elmondta, hogy szerinte az íreknek kellett volna nyernie. A szavazáskor nagyon meglepődött azon, hogy az olaszok hogyan tudtak feljönni a 2. helyre, hiszen az a dal neki egyáltalán nem tetszett, saját szavait idézve: “brutal”. A magyar dal helyezéséről elmondta, hogy valószínűleg azért kapott kevesebb pontot, mert nem volt olyan nagy fokú őrület a színpadon, mint a többi versenyzőnél. Köszönjük Frau Schmiedbauernek az elemzést!

Visszatérve az összeesküvés-elméletekre, be kell vallanunk, hogy sok olyan ország kiesett az elődöntőkből, akik eddig nagy kedvencek voltak a versenyen, valamilyen szavazási blokkba is tartoznak, de mégsem volt idén a daluk annyira jó, összemérve a versenytársakkal. A magyar dal 22. helyezésével kapcsolatban sokan elfelejtik, hogy idén 43 dal versenyzett az elsőségért, és csodának számított, ha valaki bejutott a döntőbe a mi selejtezőnkből. Különös ellentmondás számomra az, hogy sokan sérelmezik, hogy a versenyen barátinak tartott országokból, a szomszédainktól kevés, vagy nulla pont érkezett, miközben felróják például a volt szovjet tagköztársaságoknak az egymásra szavazást.

Az Eurovízió megnyerésével nem fog a győztes világhíres lenni, nem fog az ölébe pottyanni egy vagon pénz. Ha egy dalt szeretnek Európában és a menedzser eléggé ügyes, akkor könnyebben el lehet érni a nemzetközi elismertséget. Gondoljunk csak az ABBA győzelmére, az Eurovízió megnyerése után a menedzserük személyesen utazott el rengeteg országba, felvette a kapcsolatot sok lemezkiadóval, rengeteg promóciós lemezt vitt magával, megkeresve különböző rádióállomásokat, hogy játsszák az ABBA dalait, ez volt a kezdő lökés arra, hogy elinduljon az együttes nemzetközi karrierje. Az Eurovízió volt a kiindulópont, már csak kezdőlökés kellett a menedzser részéről.

Gondoljunk arra is, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál elsősorban egy televíziós showműsor, egy játék, épp úgy mint annak idején a Játék Határok Nélkül, aminek szintén az EBU volt a gazdája. Szóval itt nem emberéletekről van szó, inkább az olimpiához hasonlítható amiatt, hogy érdemes részt venni a versenyen. Nem sok előadónak adatik meg, hogy 100 milliós közönség előtt lépjen fel, tapasztalja a például Magyarországon nem tapasztalható professzionalizmust, vagy hogy a saját tapasztalataiból tanulja meg, hogy néz ki az a világ, ahol sztárként bánnak a fellépőkkel. A dalok színvonala pedig az adott ország válogatójától függött pozitív vagy negatív értelemben. Idén nagyon sok nívós produkciót láthattunk, elmondhatjuk hogy egyre több ország veszi komolyan a versenyt, viszont még mindig hajlanak a versenyzők túllőni a célon a győzelem érdekében, amik negatív érzelmeket válthatnak ki a nézőkből. A győzelem hajszolásában néhány produkció vagy túlbonyolította koreográfiáját, vagy az összhang hiánya volt észlelhető. Vagyis az épp színpadon lévő alakulat nem keltette egy összedolgozó csapat benyomását a nézőkben, mert nem volt megtalálható az összefüggés az énekes(ek) és a színpadi látvány között.

Véleményem szerint az idei évben a törökök és a norvégok lehetnek a legcsalódottabbak. A magyarok és az észtek döntős helyezése éppúgy meglepő, mint az olaszok második helye. Ha ki kellene osztani az év vesztese címet, az szerintem a francia versenyző lenne. Nagyon sokáig hittek az újságírók a fogadóirodákkal egyetemben a francia sikerben, én nem akartam elhinni. A verseny előtti pillanatokban a sajtóközpontban megkérdezte tőlem egy német újságíró, hogy ki lesz a győztes. A franciákat nem akartam mondani, és épp Azerbajdzsánra böktem. Nagyon furcsállta a válaszomat, pedig az én jóslataim abszolút nem szoktak beválni. Ki más nyerhetné meg a versenyt… Sokan…

Az idei Eurovízió azért volt jó, mert kiszámíthatatlan volt, hogy ki lesz a győztes ország. Mindenki mellétrafált. Az oikotimes.com 2. helyre várta az azeri duettet, a többi nagy szakportál pedig általában 6. helyre. Magyarország idén adott az Eurovíziónak egy nagyszerű dalt, kapott egy kis díjat egy német rádiótól, és megnyerte az OGAE nemzetközi eurovíziós rajongói klub szavazását is. A győztesen kívül nem tudom, melyik ország nyert még valami különdíjat.

A Magyar Televízió idén elkényeztette nézőit eurovíziós kampányával, nehéz lesz felülmúlni az idei teljesítményüket! Kati népszerűsítésével kapcsolatban sajnálatos volt, hogy nem sikerült végül elindítani a menedzsmentnek a Facebook kampányt, ahol azt hiszem jó 20 ország nemzeti nyelvére lettek volna lefordítva friss információk a magyar énekesnőről heti rendszerességgel. A másik negatívum ezzel kapcsolatban, hogy annyira tele volt tömve Kati naptára magyarországi fellépésekkel, hogy nem tudott eleget tenni több külföldi felkérésnek. Az old.eschungary.hu révén eljutott Kati a Vajdaságba, és az X faktor révén Erdélybe. A Magyar Televíziónak ha sikerült volna hamarabb döntésre jutnia, akkor talán Kati menedzsmentje is jobban tudott volna gazdálkodni a fellépésekre szánt napokkal, így lett volna idő eljutni nem szomszédos országokba is.

Mindig felmerülő kérdés, hogy Magyarország vajon mikor fog rendezni Eurovíziót. Az esély mindig megvan, de van egy “B” terv is. Könnyebben elérhető cél lehet a Junior Eurovízió megrendezése, hiszen ott nem a nyertes ország rendez versenyt, hanem a sikeresen pályázó ország. Persze ehhez először indítanunk kellene fellépőket ezen a versenyen is, lenne is kit, elég ha megnézzük az elmúlt tehetségkutatók 16 éven aluli versenyzőit.

Mit is mondhatnék még innen az autópályáról… A magyar határ még 100 kilométerre van, ezt 11:40-kor írom. Remélem a mobilinternet működni fog Hegyeshalom után és fel tudom rakni minél előbb ezt a hosszú összefoglalót. A német rendezés néha kaotikus volt, több órát vesztegeltünk az akkreditációs irodánál az egyik csapattagunk kártyája miatt, de sokan mások is órákat töltöttek el a konténeriroda miatt azért, mert az ügyintézők nem találták meg azokat a neveket a gépben, amik egyébként benne voltak. A próbák sokszor csúsztak, voltak nagy leállások, a BNV szerű vásárváros területét gyalogosan és autóval is nagyon körülményes volt megtalálni, a városi vasút viszont jól teljesített, rengeteg segítő irányította a tömeget. Maga az aréna inkább négyzetes alakú volt belülről mint téglalap alapú, a színpad zseniális, a green room ámulatba ejtő, a közönség csodálatos. Legszebb emlék tényleg az volt, amikor a zsűridöntőn és elmondások szerint a nagy döntőn Katié volt az első táncra késztető dal a fellépési sorrendben és mindenki felpattant a székről táncolni és énekelni. Kati, milyen érzés, amikor bő 30000 ember csápol a dalodra?

30 Comments

Imi, köszönjük a remek elemzést, és persze a rengeteg munkát és segítséget. Nélkületek nem sikerült volna ilyen jól! Előttünk még rengeteg munka áll, elemezni, értékelni kell, és ha ezen túl vagyunk, megosztjuk veletek is, hogy mire jutottunk. A megállapításaid döntő többségével én egyet tudok érteni, de az idei dalfesztivál épp azt bizonyította be, hogy a külföldi promóturnéknak szinte semmilyen hatása nincs az eredményre: lásd Yüksek Sadakat. A titok máshol rejlik, reméljük, egyszer megtaláljuk. Még egyszer köszönünk mindent Neked, és minden eurovíziós rajongónak. És jó utat hazafelé 🙂

Nagyon kedves vagy Gina, most jókedvű lettem! Tegnap hajnalban volt egy csúnya vitám egy újságíróval, emiatt voltam szomorú, de most már minden oké 😉

Nos hazaért mindenki csendben-rendben, azért nem volt olyan rossz ez az autós túra 😉 Visszatérve a Yüksek Sadakat példához: igazad van. Remélem jövőre folytathatjuk a keresését az Eurovízió titkának 😉

Kedves Gina!
Látom, hogy MTV-s vagy. Meg szeretném kérdezni, hogy jövőre nevez-e Magyarország az Eurovíziósra. Nagy csalódás volt ez az idei, de nem szabad feladni! :/

A junior Eurovíziót én is szívesen támogatnám, mert szerintem nekünk is ott a helyünk 🙂
Csak az ottani esetleges kudarcokat nem tudom, hogy a gyerekek hogyan fogják fel…

Vivi, szerintem túl naiv vagy 😀 Ezeknek tök mind1, hogy gyerek, felnőtt, jó dal, rossz dal :S Úgy is szimpátiaszavazás az egész 🙁 Most olvastam el, hogy mi volt a titka “Azi”-nak, hogy győzött, de én nem hiszem, hogy csak emiatt nyert.

http://www.zene.hu/20110516_ime_azerbajdzsan_gyozelmenek_a_titka

Mi is beleölhetnénk ennél több pénzt, szakértőket (persze most is voltak) meg elemzőket hívhatnánk stb…akkor sem nyernénk 🙁 Mi egyedül vagyunk, más ország mellett meg ott állnak azért jó páran (lásd volt Szovjetunió országai, volt Jugoszlávia országai, de ott van Belgium és Franciaország, az északi népek, spanyol-portugál, román-moldáv viszony, stb…) Mi vagyunk ilyen árván, egyedül. 🙁 Ja és a másik dolog…ugye több országból nem is lehetett Katira szavazni…
Nem akarok hibáztatni senkit, meg nem is vagyok én (annyira) dühös az egész dalfesztiválra, de ha dalfesztivál, akkor könyörgök ne országok közötti jó viszony alapján dőljön el az eredmény…nem lenne elég, ha csak a szakmai zsűri döntene? Sokkal tisztességesebb lenne, nem?

ezt a cikket én is olvastam 🙂 nekem kissé ijesztőnek hatott, hogy mennyire komolyan veszik ezt a dolgot és hogy mindenképpen nyerni kell és az örmények előtt…
Mindenesetre akárkiket béreltek fel, jól végezték a munkájukat, remélem kellően meg lettek fizetve 🙂

Szerintem jó nagy marhaság a Gab 93 által linkelt cikk. Fasza, építsük mi is gyűlöletre a szereplésünket. No comment…
Ha már annyira készültek a győzelemre, egyszerűbb másnak “kiadni” az utasításokat. 😛 (Azok a jól képzett azeri zenészek meg ha jól tudom, svédek voltak. 😀 )
Keleten lehet, hogy ilyen nagy presztízse van még a versenynek, de Nyugat-Európa már rég túl van ezen, szerintem ott egyre csökken a megítélése. Lehet, hogy túl pesszimista vagyok, de az idei év után már én is azt mondom, hogy joggal. Bocs, sajnos nekem nem olyan könnyű úgy tennem, mintha minden rendben lenne a versennyel…

Hát szerintem sincs rendben a versennyel sok minden :S Amúgy meg az a cikk, amit belinkeltem szerintem meg érdekes…amúgy mi nem gyűlölet miatt akarunk nyerni, és szerintem ilyen soha nem lesz a dologban. Mi csak egyszerűen bizonyítani szeretnénk, hogy képesek vagyunk rá.
(Sajnos eddig még kisebb sikerek voltak, de ha állandó résztvevők lennénk, akkor lenne talán esély a nyerésre.)

Meg ahogy írtam, nem hiszem, hogy csakis ezért nyert volna Azerbajdzsán. Jó, kellenek a szakemberek, meg jó, hogyha van egy felmérés, hogy kb. milyen zenét lenne érdemes vinni Eurovízióra, de az országok szavazását én úgy ahogy van, megszüntetném :S Nincs már értelme. Elég lenne csak a zsűri és kész. Aztán mondjuk őket szidnánk, de még mindig tisztességesebb lenne maga a dalverseny, visszatérhetne a régi fénye ennek a műsornak, és nem csak egy minden évben megrendezett kulturális daltalálkozó lenne, ami mellé jár egy díj, ha a legtöbb szavazatot megkapod a szomszédos országoktól. :S

Nem arra írtam, hogy mi is gyűlöletre építünk, de nekem a cikkből nagyon az jött le, hogy az író ezt olyan tuti receptnek, meg jó stratégiának tekinti. Amúgy nagyon szánalmasnak tekintem ez a győzzük le a gyűlölt ellenséget dolgot. Majd pont egy fesztivál lesz ennek a legfontosabb helyszíne. 😀 Országimázs szempontjából pedig egyenesen telitalálat! 😀

Azért arra emlékeztetnélek, hogy csak néhány éve szavaznak az egyes országokban telefonon.
Azelőtt minden országban egy szakmai zsűri adta a pontokat, amiket ugyanígy összesítettek.
A körbeszavazás jelensége akkor is ugyanígy megvolt.
Arról nem az EBU tehet, hogy széthullott a SZU és Jugoszlávia, és lett egy csomó ország, akik egymásra szavaznak.

Érdekes egyébként, hogy a két belga kommentátor minden ilyen “szomszédos” szavazatnál kiakadt, hogy “hát peeeerszeee”, és egyszer még azt is elejtették, hogy nevetséges így ez az eurovízió. Közben viszont ez a jelenség egyáltalán nem csak a keleti blokkra jellemző, hanem mindenkire. A portugálok a spanyoloknak adtak 12 pontot egy nyilvánvalóan kegyetlen szar dalra, a belgák meg a franciáknak – egyértelmű, hogy szimpátiából. Nekem ezért leginkább a finnek szavazása tetszett (nem azért, mert nekünk adtak 12 pontot :), hanem mert nem rokonságból, hanem meggyőződésből adták), és a miénk, mert bár utálom a svéd számot, egyértelmű, hogy a szavazás a dalokkal kapcsolatos véleményeket tükrözte (Izland 12 pontja meg teljesen megérdemelt, ha már itt tartunk).

Persze nem kell véresen komolyan venni a dolgot, de így egy idő után logikus, ha felmerül, hogy minek van az egész, ha tényleg barátságból szavazunk. Akkor a szimpatizáns országok rendezzenek baráti találkozókat, és el van intézve, nem kell, hogy néhány előadó kitegye a lelkét fölöslegesen.

Hiszem, hogy egyszer mi is nyerhetünk! Próbálkozni kell, részt kell venni minden évben! 🙂 Más lehetőség nincs, nem búslakodni, vádaskodni kell, hanem elindulni boldogan, elvárások nélkül és egyszer (talán már jövőre!!!-nem lehet tudni) NYERÜNK! 🙂

Jelentse be az MTV minél hamarabb, hogy indulunk és itt lesz a nyár dalokat írni! 😉
Nem szabad még egyszer kihagyni egy Eurovíziót sem! Most nagyon népszerű lett Kati által, ezt ki kell használni!

Hajrá MTV!

Legyenek nemzeti döntők az MTV-ben, és együtt is működhetnének az RTL Klubbal. Mondjuk a következő, idei őszi X-faktor első 3 helyezettje bejut az MTV-s döntőbe egy-egy dallal, ott lesznek az MTV-s döntősök is.
Ezt már lehetne reklámozni szeptemberben! TUTI SIKER!!!

Vagy bármely X-faktoros döntős indulhatna egy dallal, aki akar természetesen.
Előválogatók ősszel az MTV-n, X-faktor az RTL-en, az MTV-n pedig januártól márciusig döntők minden hétvégén!

Azért ne essünk túlzásokba. Már így is sok egy kicsit ezekből a beszavazós tehetségkutatókból.

Köszönöm azt a 9 napot amit a rajongó barátaimmal tölthettem.Remek volt minden,még azokat a kellemtelenségeket leszámítva is amik történtek 🙂 pl. miattam nem láthattuk az első elődöntő próbáját,mert az én akkreditációmat kedves németek elszúrták rendesen,de azt pótolta a felejthetetlen kedd esti fergeteges hangulat.Leírhatatlan ami az első elődöntőbe zajlott kedd este,én csak örülni tudok,hogy életembe másodjára eljutottam egy ilyen rendezvényre.Utólag Gratula Katinak és a szervezőknek!

“Különös ellentmondás számomra az, hogy sokan sérelmezik, hogy a versenyen barátinak tartott országokból, a szomszédainktól kevés, vagy nulla pont érkezett, miközben felróják például a volt szovjet tagköztársaságoknak az egymásra szavazást.”
Azért sérelmeztük, mert tudtuk, hogy a határon túli magyarok szavaznak, mégse jöttek a pontok.

Azt sohasem tudhatod, hogy ugyanabban az országban a nem magyarok mennyire aktívan szavaznak és ez hogy befolyásolja, hogy ki lesz a tíz legtöbb szavazatot kapott ország. Vagyis miközben elítéljük más országok szimpátiaszavazását, addig mi is elvárnánk ugyanezt. Ahogy mondani szokták: “korrupció az, amiből én kimaradok”.

Igen, erre amúgy én is gondoltam, hogy a nem magyarok ki tudja mennyit meg kire szavaztak, de úgy gondoltam, hogy a határon túli magyarok eddig szinte mindig hozzá tudtak juttatni minket pár ponthoz, most meg nem? Na mindegy, ezen már nem tudunk változtatni.

Zsolesz, ismerhetnél már minket annyira, hogy sosem annak örülünk, ami van, hanem amiatt siránkozunk, ami nincs. Nem a vajdasági 8 pont miatt vagyunk boldogok, hanem az elmaradt szlovákiai 2 miatt vonjuk felelősségre azokat, akik dalversenyt játszottak és nem szimpátia szavazást.

Tudod, az világnézeti kérdés, hogy a pohár félig teli vagy félig üres.

Comments are closed.