Magyarország: Keleten a helyzet fokozódik

Szerző: Klész Imre
Forrás: old.eschungary.hu

Magyarország ismét versenydal nélkül maradt. A versenyzők és lemezgyárak elengedték a fülük mögött a versenykiírás feltételeit. Mindenesetre örülhetünk: már 3 dalt biztosan megismerhetünk, aki pályázott az Eurovízióra! A Fonogramon viszont ne várjon senki sem eurovíziós dalbemutatót.

Kezdődött az egész dolog azzal, hogy kiírt a Magyar Televízió január 14-én egy nyilvános pályázatot, ahol a beérkező dalok közül zsűri fogja eldönteni, ki fogja képviselni hazánkat a 2009-es Eurovízión. A versenykiírásnak voltak sarkalatos pontjai is,
http://eurovision.mtv.hu/?cont=news_ebu&id=12
amit később kiderült, hogy figyelmen kívül hagytak a jelentkezők. Például a friss dalok garantálására vonatkozólag „A benevezett szám (dalszöveg és zene) nem kerülhetett kereskedelmi forgalomba, illetve nem hangozhatott el nyilvános előadás keretében 2008. október 1. előtt.” Vagy a kereskedelmi tévék exkluzív szerződési feltételeit kivédendő „Az előadó/előadók, valamint a szerzők kijelentik, hogy más érvényes szerződésük nem gátolja őket az MTV Zrt-vel való folyamatos együttműködésben, illetve szerződéskötésben.” Illetve a részletes EBU szabályzatban, azon belül a 6. § (1)-ben foglalt
http://eurovision.mtv.hu/download/EDV_2009_Szabalyzat.doc
„A verseny befejező szakaszában való részvétel feltételeként, továbbá az Eurovíziós Dalverseny, a résztvevő dalszövegírók, és előadóművészek nemzetközi hallgatóság előtti lehető legintenzívebb reklámozása céljából az egyes résztvevő műsorszolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a dalszövegíró(k), zeneszerző(k) és a kiválasztott dal más lehetséges jogtulajdonosa(i) készek legyenek átruházni az alábbi átruházandó jogokat (kivéve, ha az ilyen felhasználási jogokat nem egy jogdíj-beszedő társaságtól kell megszerezni).”

Nos, a fenti pontok figyelembe vételével az MTV zsűrije nem APEH-es módszerekkel kezdte vizsgálni, hogy ki az aki csal és ki az, aki nem. Teljesen pozitív, jóhiszemű módon választotta ki az első dalt. Meglehetősen kellemetlen, hogy egy olyan nagy világcég, mint a Warner, olyan dalt próbáljon indítani a versenyen, amiről nem tudja, hogy egyszer már megjelent. Persze itt felmerül a dalszerző felelőssége is, aki előtt nem ismeretlen az Eurovízió, hiszen az idei svéd nemzeti döntőn is indított dalt. Felmerültek még az október 1 szabállyal kapcsolatban olyan dolgok is, hogy bizonyos előadó(k) szándékosan úgy küldtek be dalt, hogy tudták, a daluk jóval 2008 előtt jelent be, és talán olyan alapon, hogy majdcsak nem veszi észre senki sem ezt a turpisságot. Hát azt hiszem, a világ minden rajongói fóruma éles szemmel és füllel figyeli az eseményeket, és ha valami nem stimmel, így Mark dala is egy éjszaka alatt meg tudott bukni.

A legújabb visszalépésünkkel kapcsolatban pedig úgy tűnik, mintha nem is lett volna komoly annak a dalnak a nevezése. Vagy ha igen, esetleg a lemezkiadó későn eszmélt arra, hogy a dal jogdíjairól le kellene mondania. Egy ilyen versenyt komoly felkészülés és rengeteg próba előz meg, ami egy hónapot is elvehet a művész életéből, cserébe hatalmas tapasztalatot nyerhet abban, hogy milyen szerepelni több millió ember előtt egy olyan környezetben, ahol a versenyzőket tisztelet és imádat veszi körül, és ahol nagyon bénító élmény tud lenni az, hogy mennyire profi a szervezés.

Hogy mi lesz a jövő? Annyi biztos, hogy a zsűrinek elő kell vennie a többi favoritját, tételesen ki kell kérdezni a jelölteket és lemezkiadóikat a verseny minden egyes pontjáról, egyértelmű válaszokat kell kapni arra, hogy tényleg nem adta-e ki a zeneszerző a nevezett dalt a világ másik pontján, tényleg 2008. október 1 után jelent-e meg, tényleg az MTV rendelkezésére tud-e állni a versenyt megelőzően minimum 30 napig az énekes (részletek az MTV-nél), illetve lemondanak-e a jogdíjakról. Emellett a zsűrinek egyfajta bírósági szerepet is el kell játszania: rengeteg szabályon át kell nyomni a versenydalokat, mert úgy tűnik, igen kevés azoknak a pályázatoknak a száma, akik tényleg a kívánalmaknak megfelelő dalt adtak be. Például olyan alapvető kérdéssel kell kezdeni, hogy az énekes betölti-e a verseny napjáig a 16. életévét. Ki tudja, lehet hogy gyerekeket is indítottak a versenyen. Figyelni kell azt is, hogy ne legyen politikai tartalmú a dal, ne kockáztassa az Eurovízió jó hírnevét, ne próbáljanak élő állatot felvinni a színpadra, és még lehetne folytatni. És persze hozzá kell venni azt is, hogy minden versenyző CD-t, DVD-t, sok promó anyagot visz magával a nemzetközi versenyre, fellépéseket kell vállalni, utazást, szállást, a kísérők költségeiben is helyt kell állni a lemezkiadó vagy szponzor segítségével, akinek logója nem jelenthet meg a versenyen, mert csak a központi támogatóknak vannak fenntartva a reklámfelületek. Na jó, a verseny előtt és után a reklámblokkban biztos lesz hely mindenkinek. Ez már az MTV jogköre. Annyi biztos, a zsűri lassabban fog ezúttal döntésre jutni. Ha ki kell deríteni egy dalról, hogy plágium-e, vagy sem, az Eurovízió rajongói ezt hamar meg fogják tenni.

Igaz, hogy március közepén kell bemutatni a versenydalokat a Delegációvezetők Találkozóján, de ott már a megváltoztathatatlan dalszöveggel, videóanyaggal kell rendelkezni, így hogy minden rendben meglegyen, március elejéig már végezni kellene az utolsó simításokkal is. Nem lesz könnyű munkája a zsűrinek, sajnos a pályázók csalása miatt inkább a szabályosságra kell jobban koncentrálni, mint arra, hogy a dal hogy működhet az Eurovízió színpadán. De ha igaz a mondás, hogy három a magyar igazság, akkor lehet, hogy ez a legjobb, ami történhetett velünk, mert mindenki egyöntetűen elégedett lesz a legújabb dallal. És ha valaki azt mondja, hogy égetjük, vagy lejáratjuk magunkat, az kit érdekel? A színvonal nélküli nemzeti döntő rendezése sem jobb, és egyébként is, március közepéig a köztelevíziók döntik el, hogy milyen dalt küldenek a versenybe. A kiválasztás módszere pedig mindenki „belügye”. Örüljünk annak, hogy nagyon izgalmasra sikeredett az idei válogató!