Nem szabad szem elől téveszteni a célt

Fotó: MTVA/ Penziás Nikolett

Szerző: Szalma Róbert

2014 novemberében zárta le az MTVA A Dal 2015 pályázatot, melyre összesen 351 dal érkezett, közülük 30 jutott be az élő showba. Megszokhattuk már, hogy az egyik zsűri székben minden évben valaki más foglal helyet. Ebbe a székben fog idén helyet foglalni Pierrot. A név sokaknak ismerős lehet, mert már láthattuk hasonló szerepkörben, de igazán a ’90-es évek elején, mint énekes és zeneszerző került a köztudatba. Énekes, aki a fél arcát fehérre festette és kicsit melankolikus zenei világot varázsolt elénk és maga köré.

Szalma Róbert: A pályád kezdetén csak álarcban láthattunk, ma is felveszed néha vagy ez már végleg a múlté?

Pierrot: A maszk már húsz éve a múlté. Elvesztette a jelentőségét, meg aztán borzasztóan mutatna a szakállamon…

Sz: Amikor megkaptad a felkérést, hogy legyél az egyik zsűritag A DAL-ban, mi volt az első gondolatod?

P: Mérlegeltem, hogy vajon a feladat vállalása szembe megy-e az elveimmel, illetve azzal a véleményemmel, amit hangoztatva tíz éve felálltam egy hasonló zsűri-fotelból. De nem: A Dal legfeljebb csak egyes formai elemeiben hasonlít a tehetségkutatóknak álcázott showműsorokra.

Sz: Találtál az idei 30 kiválasztott dal közt olyat, amely akár a kedvenced is lehetne?

P: Hihető vagy sem, az előválogató óta gyakorlatilag elfelejtettem a mezőnyt. Egy-két kivétellel még az előadók nevére sem emlékszem. Teljesen mással foglalkoztam az elmúlt hetekben-hónapokban, ráadásul elég intenzíven ahhoz, hogy kitörölje a RAM-ból az első élményeket, amik meg jó 300 dalhoz kötődnek, nem csak a bejutott harminchoz. De természetesen nem veszem félvállról a dolgot, amint itt az idő, teljes intenzitással a feladatomra koncentrálok majd. Talán nem is baj, hogy addigra ismét szűz fülűként hallgatom majd a produkciókat.

Sz: Voltál zsűritag tehetségkutatóban, karaoke versenyen és még sorolhatnánk, de mennyiben lesz más számodra egy olyan műsorban zsűrizni, ahol nem tehetséges előadókat kell „felfedezni”, hanem meg kell találnod, illetve találnotok azt a dalt, amely képviselheti majd az országot egy 39 fős mezőnyben és meg tud felelni 100 millió TV nézőnek?

P: Merőben más a feladat. A Dalban a zsűritagok kritikusokként mondják el a véleményüket, nem mentorok, nem pályát egyengető szakemberek. A műsor leginkább azokra az ötven éve megrendezett Táncdalfesztiválokra hasonlít, ahol a zsűri a szakmát képviselte, miközben utat engedett a közönség vélemény-nyilvánításának.

Sz: Nem lesz zavaró, hogy olyan előadókról is véleményt kell majd mondanod, akik már álltak előtted, mint zsűritag előtt?

P: Nem hiszem. Sőt, talán több mondanivalóm lesz olyanoknak, akiknek a pályája előttem indult el jó tíz évvel ezelőtt.

Sz: Az elmúlt 3 adásban a zsűritagok véleménye a legjobb dal kiválasztását illetően eltérő volt. Milyen szempontokat tartasz majd szem előtt, amikor a pontjaidat kimondod? Zeneszerző, szövegíró, előadóként mit tartasz fontosnak egy dal színpadi előadásában?

P: Kidolgoztam egy nem túl bonyolult pontozási rendszert, amelyben egyenlő súllyal szerepel a zeneszerzői/hangszerelői munka, a dalszöveg és az előadás. Ezek 3-3 pontot érnek, ha érzésem szerint kiváló munkát végeztek az alkotók és az előadók. A tízedik pontocska az én szubjektív pluszpontom lesz, ezt azok kapják, akik mellesleg nekem is kifejezetten tetszenek.

Sz: Javában tartanak a próbák, szombaton este pedig színpadra lép 10 előadó, akik közül hatan jutnak tovább a középdöntőbe. Körvonalazódik már benned, hogy kik lehetnek majd a továbbjutók?

P: Nem. Már négyünk véleménye is eltérhet annyira, hogy megbecsülhetetlenné válik, kiket juttatnánk tovább mi, zsűritagok. ha pedig a közönség is hallatja a hangját, végképp kiszámíthatatlan lesz, mi lesz a sorsa annak a dalnak, amelyre történetesen maximális pontszámot adok. Nem is ez a lényeg: a véleménynyilvánításunkkal talán felhívjuk a közönség figyelmét olyan szempontokra, amiket nem szoktak figyelni. Hosszú távon ezek a megismert kritériumok segítik majd a nézők zenei választását, illetve általa a minőségi kiválasztódást. Ez amolyan magasztos szövegnek tűnik, de tudom, hogy egyéb hasonló műsorok is könnyedén elérték ezeket a hatásokat, miért ne érné el A Dal?

Sz: Nem oly rég nyilatkoztad egy interjúban, hogy megnézel néhány Eurovíziós Dalversenyt az elmúlt évekből.

P: Eleddig még nem volt rá lehetőségem, de nem felejtem el a dolgot, fontosnak tartom, hogy a Nagy Verseny karakterét is kellőképp megismerjem. Nem szabad szem elől téveszteni a célt, miszerint egy bécsi, Európa színe előtt rendezendő fesztiválra küldjük a magyar dalt, tehát nem túlzás az ország képviselete, mint feladat és felelősség. Emellett ennek a fesztiválnak van egy sajátos hangulata, ami jórészt a résztvevő, szelektált dalokon és előadókon múlik, és hagyománya, ami pedig nem véletlenül alakult úgy, ahogy.

Sz: Néhány nappal A DAL2015 első adása előtt milyen gondolatok foglalkoztatnak? Milyen projekten dolgozol éppen?

P: Ebben a versenyben az ítészek számára nem az a nehéz, hogy megállapítsák, hogy az adott gyümölcs jó ízű-e, hanem hogy sorba állítsák a körtét, almát és szőlőt, és végül mindközül egyet válasszanak, mint a legfinomabbat. Mihez képest? Sajnos a cél pontos körvonalazása is nehézségekbe ütközik, hiszen az Eurovíziós Dalfesztivál sem ad kellően markáns szempontokat. Szóval az foglalkoztat, hogyan fogjuk majd megoldani ezt a feladatot – a közönséggel közösen.

Addig pedig az aktuális munkámmal foglalkozom: a második interaktív filmem munkálatai a finishez érkeztek, másfél év után februárban lezárjuk a projektet. Ez egyszerre fellélegzés meg persze bánat is: nyilván érezni fogom a szokásos ürességet, mint minden nagyobb produkció befejezésekor, és egy kis időbe telik majd, míg felveszem a újabb ritmust. Az átmeneti időszakban pont jól érkezik A Dal és átfordítja a figyelmem egy egészen más területre.