Görögország: Freaky Fortune feat. Riskykidd – Rise up

greeceTudósító: Ötvös Zoltán
Forrás: eurovision.tv

Ma este Görögország is kiválasztotta dalát az Eurovíziós dalfesztiválra. 1974-ben vettek részt először a versenyen, ennek idén ünnepelték a 40. évfordulóját. Négy előadónak volt esélye a jubileumi győzelemre. Végül Freaky Fortune és Riskykidd-nek szavaztak bizalmat. Rise up című dalával május 8-án a második elődöntőben lép színpadra. Gratulálunk!

41 Comments

a dal nem rossz , jó kis bulizós zene ,de az élő produkción nem ártana egy kicsit gyakorolni … 🙂
megelőlegezek egy 7. helyet .

Top 24 – ha Magyarországot nem veszem bele .

1. Macedónia – 12 p.
2. Nagy – Britannia – 10 p.
3. Dánia – 8 p.
4. Montenegró – 7 p.
5. Spanyolország – 6 p.
6. Románia – 5 p.
7. Görögország – 4 p.
8. Franciaország – 3 p.
9. Albánia – 2 p.
10. Izrael – 1 p.
11. Írország
12. Szlovénia
13. Izland
14. Ukrajna
15. Fehéroroszország
16. Észtország
17. Málta
18. Lengyelország
19. Litvánia
20. Olaszország
21. Svájc
22. Svédország
23. Finnország
24. Lettország

Tudom, minden évben panaszkodok, hogy a görögök mindig ugyanazt küldik, de amikor váltásra noszogattam őket, nem erre gondoltam. Ez a zene olcsó és tucat, és ez a két legszebb jelző, ami először az eszembe jutott róla.

Ajj. 🙁 Verzik a szivem Kostas miatt, es egyszeruen nem birom felfogni, hogy tudtak a tavalyi – szerintem – baromi jo dal utan iden egy ilyen tucat szornyuseget kuldeni…..
Nagyot csalodtam a gorogokben 🙁

+1, a kommented minden szavával egyetértek.
Kivéve, hogy én talán nem csalódtam akkorát a görögökben, mivel általában nincsenek magas elvárásaik a dalaikkal kapcsolatban… igaz, ez most magukhoz képest is elég gyenge.

Élőben valóban voltak hibák, és igen, ez egy party szám, de legalább arra tökéletes.
Nekem ez jobb, mint a román dal….

Tavaly a görög szám volt a kedvencem, de ez gagyi. Jellegtelen tucatzene. Egy lepusztult discoba való, nem eurovízióra.

Szerintem is jobb mint a román dal!Nálam eddig 1. hely!
Nagyon örülök hogy idén sok pörgős, bulizós dal lesz!
Nálam 3-an előzik meg Andrást:
1. Görögország
2.Románia
3.UK

Esc-en nem nagyon preferálom az ilyen zenéket. Klubokban elfér, ide szerintem nem biztos hogy való.Jubileum ide vagy oda, rájuk férne egy kiesés. 25/18

Hát nem is tudom. Első benyomás. Discoban elmegy. De mivel görögökről van szó még jó helyen is végezhet. Nekem nem jön be . Tucat, tinglitangli. Egy idő után unalmassá vált s nem is néztem előadásukat. Azon is van mit csiszolni. S ahogy elöttem megfogalmazták- tucat. Tavalyi daluk sem volt favoritom de az legalább különleges volt.

Mondjuk, amúgy sem a görögöktől vártam, hogy megmentik az évet, de ez … (édesjóistenemneteddeztvelem).

Pireusz-alsó legtrendibb késdobáló diszkójában az extasira ráivott 3 ouzo után nyilván már ez is jó, de most az eurovíziós dalfesztiválra kellett volna versenydalt választani.

Kezdenek elfogyni az országok, és eddig még csak egy (ha megengedő szeretnék lenni, akkor is körülbelül öt) szám van, ami igazán tetszik. És túl sok olyan van, amivel ki lehet kergetni a házból. Ez az utóbbi kategória képviselője.

Ez pontosan igy van!!! Nekem speicel Andras dalan kivul eddig csak a lengyel, meg ha nagyon jo indulatu vagyok, az ukran szam tetszik. Es itt ki is merulnek.
Mar csak a nemetekben bizom, ha ok is valami langyipop kiabalo novel allnak ki – lasd SWE – akkor tokonszurom magam. Addig novesztek egyet 😀

A múltkor már leírtam, hogy mi a véleményem, de szeretném, hogy itt is meglegyen, mert a cikk alatt még sok pozitívum nem hangzott el. 🙂
Ott kezdem, hogy ha valaha volt, idén valahogy a minőségérzékem elhagyott. Nem hiszem, hogy az én hibám; egyszerűen nehéz is lenne erre a mezőnyre alkalmazni, mert sok minőséget sajnos lássuk be, keresve sem lehetne találni (a kb. három kivételnek nagy tisztelet). Csúnyán megszaporodtak az olyan dalok, amiken érzékelem, hogy gagyi, bóvli, tucat, búcsús(+minden egyéb jelző, amit már ti is ellőttetek), ugyanakkor magam előtt is égek, hogy mennyire tetszik. Ilyen például a lengyel. A dal értéke a köpülés (neeem, nem a népiesség, mert ha elviszed egy néprajzkutatóhoz, biztos vagyok benne, hogy pofán fog röhögni, annyira nem hiteles). Mégis mindennap meghallgatom. Vagy… A litván dal is tetszik valamiért (az I’m gonna make you című rész miatt, hogy konkrét legyek), pedig tudom, hogy zaj, és anélkül is nyilvánvaló lett volna, hogy kb. tizenöten leírták. Kedvenceim között van a francia is. Ezeket a produkciókat jelenleg nagyon szeretem! Szégyen rám! Csak az a baj, hogy más évben meg tudtam oldani, hogy találok akkor más kedvenceket, ezeket meg besorolom a jogos helyükre (mondjuk hátsó középmezőny). Idén viszont nem tudok mibe kapaszkodni, mert nincs olyan, ami nagy zenei értéket képvisel (legalábbis az én rálátásom szerint) és tetszik is, ergó büszkén vállalnám kedvencemként. Tehát maradnom kell a gagyinál, de kajak mentségemnek érzem, hogy ez az idei eresztés nagyjából erre futja. Persze ez nem mentség minden dalnak, van, aminek így sem tudom megbocsájtani a vállalhatatlanságát. Ilyen az osztrák dal például (előre is) vagy a sajttorták legemészthetetlenebbje, a fehérorosz. Meg van egy réteg, amin egyik hallgatásra elszörnyedek, hogy mennyire egy eredetiséget nélkülöző, kínos selejt, másnap meg ordítom a szöveget és örülök, mint majom a farkának. Kicsit finomabb szavakkal például a macedón dalra tudnám ráhúzni. Egyszer irritál ez az óvodás dallam és szöveg, aztán meg csapkodok, és túdöszkáj. Hát, ilyen ez az év. Így kell kibírni és szeretni. (Három olyan dal van, amit egyszerre szeretek és elismerek: Egyesült Királyság, Szlovénia, Svájc – de problémám ezekkel is van).

A fentiek alapján lazán bármit elnézek egy dalnak, ha az cserébe valamit kivált belőlem. A görögnek sikerült. Első meghallgatásra egy enyhe mozgást, aztán utána már nagy amplitúdóval nyomtam – miért? Mert ez BULI. Becsukom a szememet és leírom, mit látok, ilyen József Attila – Szabad ötletek jegyzéke jelleggel. Tehát… Balatonlelle, Y disco, Zoltánka túl az érettségin, no more para, a Dunántúl legjobb női, falatnyi szoknyában, ja, és mindezt duplán, hiszen “alcohol is free”. Most akkor hogyan haragudjak erre a dalra? Nekem amúgy tiszta Sak Noel és azt is szeretem, csak azt sem az agyammal. Nem tudok észérveket felsorakoztatni a Rise Up mellé, de nem is törekszem. Ha belefeszülök, akkor sem fogok találni semmi ilyesmit. Úgyhogy úgy fogalmazok, hogy engem elragadott a feeling, a ritmus, a hangzás… Ha ez a dal ruha lenne, esküszöm a józsefvárosi piacon keresném, érthető okokból (az oly’ sokat említett minőség…). 🙂 Na de annak is megvan a maga szelleme, hangulata… Nem? Nem voltam még ott, de sejtem. Egyébként minden ócskaságával együtt szívesebben hallgatom, mint mondjuk a spanyol dalt. Az sérti, zavarja, kínozza a fülemet. Ez a kis gagyi izé viszont benne marad és tovább száguld a végtagjaimba, hogy aztán az egész testemet mozgásra tudja bírni. Hát, ezért szeretem nagyjából. Már az sem érdekel, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál nem az Y… Party for everybody!

Mi baja van mindenkinek a fehérorosz dallal? Szerintem van olyan hangulatos, mint például a dán. A litván dal viszont valamiért nekem is tetszik, pedig érzem rajta, hogy nagyon olcsó. Nekem már összeállt hozzá egy ütős színpadkép; valami olyasmi illene hozzá szerintem, mint Király Linda nemzetis előadása. Persze más ruhák, de alapvetően egy ilyen vokálosokkal együtt mozgós koreográfia, hisz ebben is sokszor van szövegük.

Nekem a fehérorosz dallal csak annyi bajom van, hogy rendkívül szemérmetlen Robin Thicke-utánzat. Hogy hangulatos, fülbemászó, az nem kétséges. Én is szívesen hallgatom, majdnem olyan szívesen, mint az eredetit (azért a Blurred lines jobb!), csak éppen nem értem, hogy mernek kiállni vele Európa elé.

Rossz példa, a dánnal is nagy a bajom. 😀 Nem tetszenek, de meg tudom azért érteni, ha másnak igen, mert megvan a maguk dallamossága, csak engem szubjektíve nem tudnak megfogni, sőt… Részemről tényleg alja, bár a “vállalhatatlan” jelző inkább Conchitára vonatkozott. Mondjuk ha ez lenne a csengőhangom (mentsen Uram) és nyilvánosan megszólalna, azt is nagyon kínosnak érezném a magam részéről… 😀 De mondom, én ebben a mezőnyben semmit sem akarok legagyizni vagy ilyesmi (pedig sikerült), mert akkor egyből itt teremne a nyelvemen még tizenöt dal, ami teljesen jogosan állna szóba egy szinonimáért. Inkább megpróbálok szeretni a maga tökéletlenségével minden számot és kétségbeesésemben az összeset valamilyen szempontból értékelni. 🙂 És örülök, hogy azért minden dalra jut pár ember, aki talál benne valami jót! Így könnyebb…
A lindás koncepciód amúgy bejön.

A litván szerintem nem gagyi, van egy hangulata, ami valamilyen szinten egyedivé teszi, ami most elég ritka a mezőnyben..
Tény, hogy némileg alternatív, de ez a jó benne. Idén én is kicsit más ízléssel találom szembe magam, mint korábban. 🙂
És a görög a nyár királya lesz a diszkókban az biztos 🙂

Miért lenne szégyen, hogy Neked olyan dal tetszik, ami többeknek nem? Egyrészt a vélemény szabad, másrészt sehol nincs kőbe vésve, hogy mi az az etalon, aminek meg kell felelnie egy fesztiválon induló dalnak. Élvezd csak lelkiismeret-furdalás nélkül a zenét!

Én is leírtam tegnap, hirtelen felindulásból, hogy a legrosszabb választás volt ez a görögök részéről. Ma már ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

Akármilyen gagyi ez a mezőny ( szerintem 2012 rosszabb volt ) akkor is olyan érzelmeket illetve hangulatot vált ki az emberekből hogy hihetetlen … Utólag mondom , hogy első hallgatásra nem gondoltam , hogy az izlandi dalra fogok itthon szó szerint bulizni …

Zoli, szeretem az írásaidat. Még akkor is, ha nem győznek meg mindig. De legalább is elgondolkodtatnak. (Nem kevés!) Fiatal vagy és rugalmas. Mindkét tulajdonság hiányzik belőlem. Meg jócskán el lettem kényeztetve az utóbbi két évben. Mindkettő nagyon is az én ízlésem szerint való volt. (Tudatosan próbálom kerülni a “jó év”, “gyenge év” kategóriákat.) Az utóbbi két évben nagyon sok kedves dalom volt, és nagyon lelkesen álltam a kedveceim mellé. (Rózsa Zsolesz még meg is jegyezte, hogy milyen meglepően pozitív vagyok.) Úgy hogy most elkeseredve nézem ezt a szemét felhozatalt és nem tudok úgy hozzá állni, mint te, hogy ebben a mezőnyben kell megtalálni az idei kedvenceket. Visszasírom a tavalyiakat, pedig tudom, hogy ez nem vezet sehova. Nem is kommenteltem meg a dalokat, mert csak minősítetten rosszindulatú véleményeket tudtam volna megfogalmazni. Hogy ehhez most miért? Magam sem tudom, valószínűleg ez volt a mélypont. És voltak közben is mélypontok, éppen azok, amiket te is említesz, a lengyel, a litván, a francia. Csak te meg tudod nekik bocsátani, én meg nem.

Egyet kell értenem, az előző két év nekem nagyon tetszett, sok kedvencem volt mindkét évben. Ez a mostani… háááát… eddig nagyon nem. Még a moldávokban bízok, hogy hátha idén is valami olyasmit választanak, ami tetszik.

A másik posztnál mindenki azt írta, hogy bárcsak ők nyernének, erre… A mindenki által emlegetett Kostas Martakis dala azért tetszik sokatoknak, mert először is a dallamvilága nagyon hasonlít a tavalyi dalra, másrészt Elias Kozas írta a dalt a Koza Mostrából. Szóval inkább küldjenek a görögök egy “tucatot” (ami szerintem tök jó kis bulizós szám), mint a tavalyi dalnak a kis túlzással nevezett copy-ját.

Szerintem nem a dallamvilága, inkább a hangszerelése hasonlít a Koza Mostrára. Elias ezek szerint tud dalt írni. 😀 Szerintem egyébként nem copy-ja a tavalyi dalnak egyáltalán… bár igaz, hogy a hasonló stílus miatt én is nehezen tudok elvonatkoztatni a Koza Mostrától. (Konkrétan az jutott eszembe, hogy Elias hangjával hogy hangozna. Arra jutottam, hogy még ennél is jobban. :D)
Szóval inkább egy, az előzőhöz hasonló stílusú dal, mint egy gagyi tucat. Mellesleg szerintem bulizós dalt is meg lehet csinálni igényesen.

Nekem nincs bajom ezzel a dallal, de tény, hogy nem minőségi. Annyira szeretném, hogy Görögország egyszer egy lassú, etno-ballada szerű dalt küldene a versenyre, de erre még egy darabig szerintem várnunk kell.
12 ország maradt, holnap Hollandia következik és Németország. A német válogató dalait hallgatom,hallgatom, de valahogy egy se fogott meg, kivéve Madeline Juno Error c.dalát, igaz kétlem, hogy ezt küldik. Ettől függetlenül nézem majd a holnapi nemzetijüket, mert a tavalyi is jó volt. A holland dal akusztikus verzióját hallottam, amit ma mutattak be, egész kellemes, biztos vagyok benne, hogy a tényleges verzió még ennél is jobb lesz, már így is azok közé a dalok közé tartozik, amit kedvelek. Pénteken jön Grúzia és San Marino, tőlük valahogy nem sok jóra számítok, persze érhetnek meglepetések, még a végén ott lesznek a TOP 5-ben nálam. Apropó lista, itt az enyém, eddig:
1. Svédország
2. Spanyolország
3. Románia
4. Észtország
5. Macedónia
6. Lengyelország
7. Egyesült Királyság
8. Írország
9. Görögország
10. Litvánia
11. Szlovénia
12. Dánia
13. Izrael
14. Málta
15. Albánia
16. Olaszország
17. Ukrajna
18. Montenegró
19. Magyarország
20. Fehéroroszország
21. Franciaország
22. Finnország
23. Svájc
24. Lettország
25. Izland

egy-két kivételtől eltekintve nem is rossz ez a lista 🙂 Egyik bajom az általad első helyre tett svéd dallal van. Nem értem ,hogy miért jó a dal ??? Nem érzem át a dal súlyát , ellenben egy montenegrói vagy egy albán dalét sokkal jobban . Annyira erőltetetten adja elő a énekesnő ,hogy ez még jobban rontja az előadást. A refrén … nah hát attól meg már a falat kaparom , mi a szép egy nyögésben ??? Mitől jobb a svéd dal refrénje a montenegrói vagy a spanyol daltól ???
… meg szerintem András dala is jobb helyezést fog elérni.

Nem kétlem, hogy esetleg András ne érne el jobb eredményt, én pusztán nem kedvelem a dalt (és Andrást se nagyon), ezért került nálam a 19.helyre eddig. Ez a lista az én preferencia listám, nem próbáltam megtippelni még, hogy melyik ország melyik helyen végez majd. A svédeket pedig azért tettem az első helyre, mert szeretem a dalt és az énekesnőt is kedvelem, már a 2007-es MF-en is ő volt a favoritom, akárcsak 2008-ban és 2011-ben is. A montenegrói dal pedig szép-szép, de ezt már hallottuk párszor (pofátlan koppintásnak érzem).

Meglep a fogadtatás, de ha jól emlékszem, tavaly is hasonló véleményen voltatok a Koza Mostráról: nem Eurovízióra való. Nem akarok offenzív lenni, de annyira unalmas ízlése van egyeseknek. Persze meg kéne már szoknom, hogy Eurovízió-rajongó társaim többsége még mindig preferálja azokat a tipikus hatásvadász balladákat és Marry Me trash popot, mint azokat a produkciókat, amik színt vinnének a mezőnybe. Azok helyében pedig, akiknek tetszett a Secret Combination (2008) vagy az Aphrodisiac (2012), ugyanakkor ezt leszólják, mélyen hallgatnék.

Bárki bármit mond, a Koza Mostra király volt. Sőt, egyik kedvenc együttesemmé nőtték ki magukat azóta (azt hiszem, azt szeretem a legjobban az Eurovízióban, hogy új előadókat fedezhetek fel magamnak.)

Most kivételesen egyetértek a többiekkel, mert tényleg nem vártam sokat a görögöktől, de ez tényleg eszméletlenól gagyi. Az is igaz, hogy az Aphrodisiac se volt sokkal jobb… Nem tudom, a görög versenydalok nekem általában nem jönnek be (jó, azért akad kivétel), részben azért, mert szeretik önmagukat ismételni. (2004, 2007, 2008, 2012…)
Egyébként ha Kostas Martakis dalát választották volna, akkor azt hiszem, meglenne az új kedvencem a mezőnyből.

Hatásvadász szám. Végülis nem annyira rossz.

1. Egyesült Királyság
2. Albánia
3. Magyarország
4. Finnország
5. Dánia
6. Románia
7. Görögország
8. Izrael
9. Olaszország
10. Svédország
11. Spanyolország
12. Ukrajna
13. Szlovénia
14. Montenegró
15. Málta
16. Lengyelország
17. Litvánia
18. Macedónia
19. Írország
20. Észtország
21. Svájc
22. Franciaország
23. Fehéroroszország
24. Lettország
25. Izland

Comments are closed.