Blog: Ez a téma Malmőben – 9. rész

Tudósító: Szücs Zoltán, Klész Imre
Forrás: eurovision.tv

Ma négy olyan súlyú dallal kell foglalkoznunk, amivel egy ember nem tud megbirkózni: Zoli a macedón furcsa párt és a moldovai vulkánruhát viselő énekesnőt elemzi, míg nekem (Imi) jutott a feladat hogy megtaláljam a holnapot a máltai versenyzővel, és hogy ne legyek ByeAlex-szel túláradóan elfogult.

A macedónoknak idén nem volt szerencséjük a dalszövegekkel. Sok mindenre foghatjuk a birodalom (Imperija) bukását, de minden önámítás nélkül beláthatjuk, hogy a támadható gondolati tartalom okozta végül a dal vesztét. Mivel nem sikerült a tavalyihoz hasonlóan mindent feketén-fehéren (Crno i Belo) megfogalmazni, váltásra volt szükség. Így jött képbe a Pred Da Se Razdeni című, véglegesen képviseletre szánt szám, amelyet a rajongók és újságírók mindentudó hada gyakorlatilag élve eltemetett, el nem sírt részvétkönnyeiket pedig kizárólag a csütörtöki eredményhirdetés száríthatja fel. Az új nóta szövege mögött sajnos több óvatosság fedezhető fel, mint tartalom. A címből megtudjuk, hogy az egyébként nem is létező cselekmény a napfelkelte előtt játszódik, magyarán az időpont megválasztása meglehetősen ódivatú. Cáfoljátok meg, de szerintem utoljára a középkorban volt trendi hajnali dalokat költeni, bár azokat a gyöngyszemeket sem elsősorban a divat szülte, sokkal inkább a praktika: amikor az erényességéért tisztelt lovag lángoló szerelme levetkőzte a „plátói” jelzőt, az alba-költők feladata volt a figyelmeztetés: köszörüli már a torkát a kakas, ideje lezárni az eszményképpé nemesedett hölggyel rendezett bensőséges „sakkpartit”. Sajnos a Pred Da Se Razdeni nem ennyire izgalmas. Szegény Lozano keserűen megállapítja, hogy semmi sem olyan jó már, mint amilyen régen volt, majd gyógyírként ajánlja, hogy térjen vissza oldalára anonim kedvese, ez ugyanis vissza tudná hozni a letűnt gyönyöröket. A jóságos Esma duótársa nyelvismeretében bízva énekli a vigasz strófáját, melyben bemutatkozik, és táncra buzdít mindenkit, akit bánat gyötör.

„And Hungary’s 12 points go to, what a surprise, Norway” – lepte meg Európát Novodomszky Éva a 2009-es Eurovízió pontbejelentésekor. A szememben szállóigévé avanzsálódott mondat egy részét ezennel nyilvánosan is ellopom, hogy a szövegelemzéshez felhasználhassam, valahogy így: Moldova versenydala, what a surprise, a szerelemről szól. Az uralkodó mennyiségjelző a millió, ami sugallja, hogy nem valamiféle egyéjszakás vonzalom fájdalmai fognak kitörni a találóan vulkánruhának kikiáltott szoknyamonstrumba bujtatott énekesnőből. Az érzelmeket a dalszövegíró térben is kozmikussá növeli: a hullócsillagok fényénél felfedett titkok hallatán már érezzük is, ahogy lassan magunk mögött hagyjuk a Földet, áthaladunk a troposzférán, majd pár ugrással a Tejútrendszer legkülönbözőbb pontjain találjuk magunkat – a Vénusz például maga Aliona származási helye. Ezzel a ténnyel jó eséllyel pályázhatnának Botticelli figyelmére, a feltételes mód használata azonban nem volt véletlen, hisz elég morbid lenne, ha bizonyos alkotók haláluk után is folytatnák a tevékenységüket. Az anatómiai törvények Pasha Parfeny és Natalia Barbu utódját komoly megtiszteltetéstől fosztják meg, a hölgy ráadásul a férfiakban sem talált kárpótlást. (Alkalmi párkapcsolati terapeutaként a finnek képviselőjét ajánlanám a figyelmébe, azzal a megkötéssel, hogy konstruktivitásom elismeréseképp az együtt töltött perceket rögzítsék kézikamerával. Köszönöm.) Úgy tűnik, megint elragadott a fantázia szárnya, de két mondat erejéig még muszáj visszatérnem a dalszöveghez: az „O Mie” végkicsengése teljesen apokaliptikus, Aliona szakítása igazolja a maják jóslatát: eljött a világvége. Megijedni vagy sajnálkozni viszont kár lenne, fájdalmán a modern technika segítségével a tehetséges előadó felül fog emelkedni…

Van egy fiú, Jeremy-nek hívják, IT guru. Ne kérdezd miért, de borzasztóan aprólékos, érzékeny és félénk. Egyszerűen azért, mert kockázatelemző a foglalkozása ebben a meglepetések nélküli világban. Van egy hölgy is, aki nagyon spontán, ez szinte a hitvallása. ő sosem fekete vagy fehér, csak kíváncsi és gyönyörű. Utát szeretet és mosolygás kíséri. Nahh itt az idő hogy utána menj! Nos ez még csak az első két versszak volt, de ahhoz hogy értelme is legyen a dalszövegnek, a két ember történetének össze is kell kapcsolódnia. Annak ellenére hogy a két személyiség első ránézésre totál különbözik, mégis egész jól összeillenek egymással. Mindkét fél csodálja a másik képességeit, és ez így van jól. Nem mindig jó az, ha önmagunkat keressük a másikban, mert az unalmassá fogja tenni a közös történetet.

Fura hogy nem angolul kell ezúttal olvasni a dalt. Nos lássuk. Mindenki ismeri már ezt a dalszöveget elölről, hátulról, hallottuk a kritikákat is, hogy mennyire költői, blablabla. Az én olvasatomban egy egészen komoly problémára hívja fel a figyelmet ez a szöveg. A dal nyilvánvalóan egy kitalált személyről szól, akibe ha szerelmes az ember, akkor csakis szuperlatívuszokban tud beszélni. Nagyon eredeti hasonlatokkal operál, sehol máshol nem olvastam még a szerelem témájában ilyen jelzős szerkezeteket. Na jó, a szerb haltáp hasonlat is eredeti, de nekik ez nem hozta meg a szerencsét a döntőre, és ráadásul komolytalan próbálkozás a szövegírótól. A mi dalunk arra a problémára hívja fel a figyelmet, hogy az átlag társkeresőnek van elképzelése arról, hogy milyen párt akar találni magának a neten, sokszor abba a hibába esik, hogy túlzott igényeket nyújt a másikkal szemben. Nagy elvárásai vannak, a saját komfortjáról nem akar lemondani – főleg akkor ha már évekig élt szingliként, és már kialakult és beleégett az elméjébe a napi rutin. Az ilyenek csak merenghetnek egy olyan szerelmen, ami egyszerűen elérhetetlen. A szövegben szereplő személy gondtalan életet él, vidáman, boldogan, kiegyensúlyozottan, de csak távolról lehet szemlélni. Viszont nem derül ki innen hogy melyik a jobb: álmodozni a tökéletes nőről, építeni a plátói képeket, vagy megkötni a szükséges kompromisszumokat és rábukkanni véletlenül egy olyan társra, akiért hajlandó vagy fejlődni jellemben is, és vagy annyira felelősségteljes, hogy ne válj el tőle a házasság másnapján. Az ész utóbbit diktálná, de a szívnek nem lehet parancsolni.