Roman Lob interjú a német NDR televízióban

Fordítás: Ötvös Zoltán
Forrás: http://eurofire.blog.de/, http://www.ndr.de/ 

Nagy örömmel köszöntünk köreinkben egy új tehetséget, ő fog minket Bakuban képviselni az Eurovíziós dalfesztiválon, és mi ennek nagyon örülünk. Roman Lob!

– Május 26. Eurovízió. Gondolsz-e már rá?

– Igen, már napról napra egyre többet jár a fejemben.

– Elkezdtél már izgulni? Mit érzel, milyen hatással van rád? Felemel, vagy inkább lehúz? Hogy éled meg ezt a várakozással teli időt?

– Tudom, hogy kábé 120 millió ember fog majd májusban figyelni, és még 20 ezer a csarnokban és emiatt van is egy kis drukk bennem, de nagyon örülök neki, úgy gondolom, hogy ez az egész egy hatalmas szórakozás lesz.

– Valószínű ez az időszak sokkal hamarabb el fog telni, mint ahogy gondolnád.

– Pontosan! Mi ez? 3 perc a dalom, és erre várok annyit, hogy előadhassam. De ha ezt egy másik oldalról közelítjük meg, akkor meg tudom a dalom és magam mutatni nemzetközi szinten is. Ez pedig egy egyedülálló lehetőség.

– Tovább maradsz Bakuban?

– Igen, május 17-én repülünk oda, van két napunk ismerkedni az országgal, a Kaszpi-tenger is nagyon szép. Remélem szép időnk lesz!

– Milyen lehet Baku májusban? Szép nem?

– Kicsit szeles, de…

– Ó, azzal csak nem lesz gondod! Majd felveszel egy sálat.

– Igen azt már be is pakoltam!

– Kire gondolsz, mikor énekelsz? Ki miatt szeretnéd Te jól csinálni?

– Tulajdonképpen mindenkinek! Abban a pillanatban, én képviselem a nemzetünket. Ez olyan, mint mikor a német futball csapat meg akarja szerezni az országnak a győzelmet, így én is szeretnék a lehető legjobban teljesíteni/ megfelelni!

– Az első pillanattól biztos voltál benne, hogy Te fogod megnyerni az USFB-t?

– Nem, még akkor sem, ha sokak által favoritnak voltam mondva. Az adások végén tényleg minden megtörténhetett. A „Blitztabellán” folyamatosan változtak a százalékok, és cserélődtek a helyek.

– Mindig figyelemmel tudtad követni, hogy hol állsz. Legtöbbször a tabella tetején. De a fináléban azért megremegett a lábad?

– A végjátékban benne volt minden. 1,4% volt köztem és Ornela között! Ez nagyon szoros volt!

– Kedvelted Ornelát?

– Nagyon! Én kedveltem az összes résztvevőt!

– Lehet, hogy ezért voltál olyan szimpatikus a nézőknek.

– Szerintem ez így normális, mi egy csapat voltunk, és támogattuk egymást.

– Szerettél volna a zenén kívül mást is csinálni?

– Igazából a zene folyamatosan nagy szerepet játszott az életemben.

– Ki vezetett erre az útra?

– Nagyapám. Ő zongorázott, és egyszer csak kérdezte, hogy: Roman, van kedved zongorázni?

– Gyerekként biztos cikinek érezted.

– Igen, valahogy úgy nem nagy kedvem volt hozzá. De 2 órával később leültünk, és megtetszett. Egy pár évig nagyon jól ment. De aztán újra elment a kedvem, és inkább abbahagytam, de ezt most már megbántam!

– De valószínű zongoristaként nem jutottál volna el idáig, mint énekesként, és a színpad közepén mindig jobb állni, mint valahol a hátsó sarokban a zongora mögött ülni.

– A zongoristák is nagyon fontosak. Nélkülük az én dalom sem működne.

– Tudjuk, hogy a konkurencia is nagyon erős. Nézzünk bele pár dalba: Oroszország, Svédország, Olaszország…

-Svédország az én favoritom

– Az oroszok vajon ezt most komolyan gondolták?

– Ezzel nagyon vigyázni kell. Minden dalt komolyan kell venni. Emlékezzünk csak 2006-ra. Mindenki azt gondolta, hogy mit akarnak tőlünk ezek a maszkos szörnyek? És lám, megnyerték Finnországnak a versenyt!

– Még egy utolsó kérdés: Van valami, amit színpadra lépés előtt szoktál csinálni? Ami ha ideges vagy megnyugtat kicsit?

– Igen, lehet, hogy kicsit furán hangzik, de imádom az édességet. Mindig van valami édesség a színpad mögött.

– Akkor mi ezzel a kis édességgel kívánunk neked sok sikert Bakuban! Május 26-án nézünk, és drukkolunk neked!