Az Eurovízió indította el az énekesi karrieremet

Szerző: Szalma Róbert (old.eschungary.hu)
(en) Szalma Robert met with Friderika, and had the opportunity to talk to her about her Eurovision memories, experience, life, and what she is doing nowadays. You can read the English version of this interview with cooperation of escXtra.com here: http://escxtra.com/2011/11/friderika-bayer-hungary-1994-interview/

Bayer Friderikával először 2008-ban találkoztam, de csak elmentünk egymás mellett. Majd a következő találkozás idén tavasszal volt, beszéltünk is néhány szót, majd azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért is nem készítettem interjút azzal az énekesnővel, aki az egyik legsikeresebb olyan előadónk, aki már képviselte hazánkat az Eurovízió színpadán. Az első bemutatkozó albuma aranylemez lett, ami 1994-ben jelent meg és akkor még nem néhány ezer eladott példány kellett a bearanyozódáshoz. 1994-től egymás után jöttek a díjak, elismerések és nagylemezek. Az EMERTON díjat kétszer kapta meg, majd megkapta az Arany Zsiráf és az Arany Szarvas díjat, volt már az év énekesnője, de az ESCHungary-nak most adott interjút először.

ESCHUNGARY: Az Eurovízió történetében Magyarországot először Te képviselted 1994-ben. A versenyt Írország fővárosában, Dublinban rendezték meg, hogyan emlékszel a versenyre?

FRIDERIKA: Most mondjam azt, hogy homályosan? – kedvesen nevet, majd fejét ingatva így folytatja – Nem-nem, nem lehet homályosan emlékezni arra az évre, hiszen sok minden történt velem akkor. Az 1994-es év hozta el számomra azt a gyerekkori álmot, – amit oly rég óta dédelgettem -, hogy nagyszínpadon énekelhessek, hogy énekesnővé válhassak. Az Eurovíziót, amikor volt rá lehetőségem megnéztem, tehát tudtam, hogy nem néhány ezer embernek énekelnek azok, akik ott állnak a színpadon, hanem sok milliónak. Úgy emlékszem, hogy a MTV 1993 novemberében írta ki a pályázatot és két elődöntőt és egy döntőt rendeztek februárban. A Táncdalfesztivál első helyezettjének fődíja pedig az volt, hogy képviselhette a Magyar Televíziót Dublinban.

ESCHUNGARY: Mást nem kaptál, csak ezt a lehetőséget?

FRIDERIKA: Talán még egy kis violin kulcs szobrocskát, de amikor megnyertük a Kinek mondjam el vétkeimet? című dallal a Táncdalfesztivált – melyet Jenei Szilveszter írt – akkor realizálódott bennem, hogy mi is valójában a díj, hogy mi fog történni. Nekem, mint kezdő énekesnőnek elsősorban az volt a célom, hogy megismerjen a nagyközönség, és hogy valamelyik kiadó kiadja az első albumomat. Ezzel a győzelemmel ez utóbbi is teljesült. Az Eurovízió indította el az énekesi karrieremet, valamint olyan szakmai és zenei élményt adott, ami a mai napig emlékezetes számomra.

ESCHUNGARY: Hogyan emlékszel magára a versenyre, mi történt előtte, közben?

FRIDERIKA: Hmm, nem voltunk kint egy hetet, talán három napot? Könnyűnek tűnő munka volt: a dalt kellett többször elénekelni, színpadi beállítások voltak. Akkor még nagyzenekar kísérte az énekeseket. Ami nagyon tetszett, az a bemutatkozó kisfilm elkészítése volt; ugyanis nagyon sok helyre elvittek minket. Nekem azóta is az egyik kedvenc helyem Dublin és természetesen egész Írország! Terveimben van, hogy a családdal egyszer elmegyünk Írországba és felelevenítem az 1994-es emlékeimet! Az is igaz, hogy nem nagyon szeretek visszanézegetni dolgokat, mert kicsit szentimentálisnak érzem, de Dublinnak van valami nem európai feelingje, amire szívesen emlékezem, és remélem megmaradt olyannak, hogy majd a kisfiamnak és a férjemnek is megmutathassam! A verseny estéje, pedig egy élmény is egyben, hiszen nagyzenekar kísért, amelyet Wolf Péter (Wolf Kati /ESC2011/ édesapja) irányított.

ESCHUNGARY: Szép helyezést értél el, szerinted mi lehetett a dal sikerének a titka?

FRIDERIKA: Ennek a dalnak a sajátossága és érdekessége, hogy nagyon visszafogott, bensőséges dal, ami a hangszerelésében és szövegében is érződik. Tehát, nem egy tipikus fesztiváldal, de talán az Eurovízión is ez volt egy olyan jellegzetes színfolt, ami a mai napig érdekessé teszi. A mai napig kapok leveleket a dallal kapcsolatban, nemrég még Japánból is írtak! No, és persze sokat köszönhetek neki, hiszen elindította az énekesi karrieremet az Eurovízión!

ESCHUNGARY: Van énekes vagy együttes, akire emlékszel 1994-ből?

FRIDERIKA: Természetesen! Akik megnyerték, a férfi duóra (Paul Harrington és Charlie McGettigan, a szerk.), akik szintén egy bensőséges dalt énekeltek. A dalnak viszont szerintem az volt az előnye, hogy angolul énekelték el, így nagyon sokan megértették, hogy miről is szól. Számomra a mai napig egy nagyon kedves dal. Valamint volt még egy énekesnő is, akire emlékszem, aki már egyszer nyert Eurovíziót (Elisabeth Andreassen, a szerk.). No, és persze a finálé fő attrakciója Mr. Flatley és csapatának a Riverdance-nek a produkciója világszínvonalú volt, és úgy érzem, hogy abban az évben nagyban emelte a verseny színvonalát.

ESCHUNGARY: Van érdekes történeted az Eurovízióval kapcsolatban?

FRIDERIKA: Természetesen igen! Tavaly voltunk a kis családommal Izraelben. Nagyon meleg volt, sivatagon keresztül mentünk, és megálltunk egy McDonalds-nél. Egy nagyon szimpatikus fiatalember szolgált ki minket. Míg mi egymás között beszélgettünk rájött, hogy magyarok vagyunk, mire ő csak annyit mondott, hogy Twelve points to Hungary! Nagyon meglepődtünk és kérdeztük, hogy szokta-e nézni az Eurovíziót? Mondta, hogy nagyon szereti a Dalfesztivált. A férjem nem bírta ki és mondta neki, hogy ez a hölgy, aki itt áll előtte már énekelt az Eurovízión! Rám nézett, végigmért, és csodálkozva mondta: Frederikaaa?! Leültünk meginni az üdítőnket és odajött, hozta a telefonját, amin rajta volt a Kinek mondjam el vétkeimet? című dalom. Aláírást kért, fotózkodtunk, gratulált, nagyon aranyos volt. Nem is hittem volna, hogy ennyi előadó közül emlékeznek rám!

ESCHUNGARY: 1994-ben 25 ország versenyzett, 2008-ban és 2011-ben viszont már rekord számú 43. Mi kellhet ahhoz, hogy valaki a döntőbe jusson?

FRIDERIKA: Szerintem sok olyan produkció nem jut tovább, aminek viszont a döntőben lenne a helye. A 2010-es német versenyző dalára nem mondhatjuk, hogy egy világszám, viszont az énekesnőnek van egy olyan kisugárzása, amivel a többséget meg tudta fogni. Azt gondolom, hogy a dal felöltöztetése, előadása, nagyban múlik az énekhangon, az énekesen, és kevésbé a koreográfián. Habár az is igaz, hogy az idei azerbajdzsáni győztes duónak gyönyörű színpadképe, gyönyörű megjelenítése volt, kellemes volt a dal, de mégsem nekik szurkoltam, hanem inkább az olasz úriembernek, aki második lett. Régen a dallamosság nagyon sokat számított, hiszen Céline Dion vagy az Abba dalára csak rágondolsz, és egyből beugrik a dal. Az előbb említett német dal esetében viszont a dalt nem tudom felidézni, csak beugrik egy kép és egy hangulat. Lehet, hogy ma már pont ez kell!?

ESCHUNGARY: Ha minden igaz, akkor az MTV jövőre ismét részt vesz az Eurovíziós Dalversenyen. Szerinted, hogyan kéne kiválasztani azt az énekesnőt, énekest vagy együttest, aki képviselhetné majd az országot Azerbajdzsánban?

FRIDERIKA: Én azt gondolom, hogy nagyon jó, amikor a dal kiválasztás nyilvános, amikor egy TV műsor keretén belül a közönség megismerkedik az előadókkal és a dalokkal. Ugyanakkor ez lehetőség is egyben a fiatal, még a nagyközönség előtt ismeretlen énekeseknek is, úgy mint ahogy nekünk is az volt annak idején, hiszen már befutott énekesekkel együtt indulhattunk. Az volt a szép az egészben, hogy a tapasztaltabbak nem azt mondták, hogy ilyen zöldfülűekkel nem fogunk együtt énekelni, hanem bevettek a csapatba és tényleg a dalok versenyeztek. Manapság divatosak a Megasztár és X-Faktor típusú műsorok, így én el tudnám képzelni, hogy az ezekben a műsorokban feltűnt tehetségek szerepeljenek egy műsorban tapasztalt és teljesen ismeretlen előadókkal, ahol saját dalt kell elénekelni. Ez esetben megszerethetem a dalt, ami jó dolog, egész más mintha egy zárt kör kiválaszt egy dalt és előadót, és azt kell szeretnem, neki kell drukkolnom. Nem. A nyilvános, több fordulós dalválasztást támogatom, hiszen ez esetben a dalt és az előadót van időm megkedvelni. Aztán, hogy a nemzetközi megmérettetésen mi történik? Az szinte mindegy, hiszen aki oda eljut, az már mindenféleképpen nyertesnek mondhatja magát.

ESCHUNGARY: Te indulnál még egyszer?

FRIDERIKA: Jaj, lehet, vagy nem tudom… – láthatóan váratlanul érte a művésznőt a kérdés, zavarba is jött – … mostanában szoktam rajta gondolkodni. Egy nagyon szép dallal igen. Tudom, hogy olyan lenne az elvárás, mintha Egerszegi Krisztinát megkérnék, hogy induljon újra az Olimpián és próbálja megúszni az általa annak idején már megúszott olimpiai rekordjait. Az újrainduláshoz úgy gondolom, hogy egy nagy támogatottság is kellene. Külföldön az énekesek az újraindulást jobban be merik vállalni. Egyébként, mint ahogy az előbb is mondtam, inkább támogatnám, hogy egy szépen felépített műsor keretén belül mérettessenek meg a dalok és ne egy marketinggel akarjuk elindítani a dalt és az előadót.

ESCHUNGARY: A mai tehetségkutatókon (Megasztár, X-Faktor) sikeresen szereplő előadók, akik nem saját dalokon keresztül szerettetik meg magukat a közönséggel, mennyire látod úgy, hogy sikeresek tudnának lenni az Eurovízión?

FRIDERIKA: Mivel nem saját dalokat énekelnek, ezért pont ez a nehézség benne. Hiszen csak azt tudjuk, azt halljuk, látjuk, hogy a már ezerszer hallott dalt, hogyan éneklik újra. Azt viszont nem, hogy egy új szerzeményt hogyan tud előadni és megszerettetni a közönséggel. Rúzsa Magdi esetében ez egy nagyon nagy dolog volt, hogy 2007-ben képviselhette Magyarországot az Eurovízión, hiszen őt nagyon megszerettük a Megasztárban, de Nekem meg kell szeretnem a dalt is, nem tudom szétválasztani az énekestől. A dal kiválasztását valamilyen szinten a közönségre kell hagyni, mert akkor mindenki úgy érzi, hogy az egy kicsit az Ő döntése is. Nagyon nagy dolog az Eurovíziós dalfesztivál, és tudom, hogy vannak, akik azt mondják, hogy minőségében változó, de Európát érdekli a muzsika, Európa szereti a zenét. Nézzük, meg, hogy 1994-ben hány ország (25, a szerk.) vett részt és 2011-ben hány ország (43, a szerk.)!

ESCHUNGARY: A jelenlegi verseny szabályain változtatnál valamit?

FRIDERIKA: Azt hiszem, nem, hiszen az idők folyamán annyi minden változott, hogy nem is jut eszembe most olyan dolog, ami változtatást igényelne. Ami számomra nagyon szimpatikus változtatás volt, az a pontozás felgyorsítása volt. Azt mindig olyan száraznak éreztem, viszont így, hogy csak a három legmagasabb pontot mondják be, felgyorsult a műsornak ez a része és egy kicsit pörgős lett és izgalmasabb.

ESCHUNGARY: Amikor haza jöttél Dublinból, voltak külföldi koncert felkéréseid?

FRDERIKA: (Sóhajt egy nagyot és maga elé néz) Voltak!

ESCHUNGARY: És?

FRIDERIKA: Semmi. Nem volt itt helyi impresszárió, aki megszervezze, aki a két ország között lemenedzselje ezt a dolgot. Lett volna fellépésem Berlinben, Párizsban és még néhány északi országban! (Felcsillan a művésznő szeme és látszik, hogy eszébe jut az 1994-es szavazás.) Ó azok az északi országok, akik nekem a maximum 12 pontot adták! Mivel a nemzetközi kapcsolatok terén nem volt igazán tapasztalatunk, így nem lett az egészből semmi. Talán nagyobb lehetőségem lett volna, ha egy csapat rááll a nemzetközi kapcsolatokra. Megjelent az első lemezem és elkezdtük a fellépéseket itt határon belül. De nem baj, most már nem bánom, hogy így alakult.

ESCHUNGARY: Vannak külföldi fellépéseid?

FRIDERIKA: Sajnos nincsenek.

ESCHUNGARY: Pedig most lesz Nagyváradon!

FRIDERIKA: (Jóízűen nevet és így folytatja) De hát az nem külföld! Oda haza megyünk! A helyi Hit Gyülekezet szervezi a koncertet, Gospel dalokat fogok énekelni. Voltam 2-3 évvel ezelőtt szintén Nagyváradon és annyira jó volt érezni, hogy ott mennyire szeretik a magyar zenészeket, énekeseket. Nem szoktam sírni a színpadon, de ott sajnos nem bírtam ki.

ESCHUNGARY: 2011. december 29-én este lesz a Budapest Kongresszusi Központban egy nagyszabású koncerted. Hogyan készülsz rá? Milyen dalokat fogunk hallani a koncerten? Elhangzik-e majd a Kinek mondjam el vétkeimet? című dalod?

FRIDERKA: Egy vidám ünnepi koncertet szeretnék. Ez a dal, pedig annyira kötött, hogy nem szeretném feltétlenül elénekelni. Nem vagyok én rosszban vele, csak túl szomorú, túl önmarcangoló ahhoz, hogy egy ünnepi koncerten elhangozzon. Aztán lehet, hogy az utolsó pillanatban mégis a mellett döntök, hogy elénekelem. Karácsonyi dalok lesznek majd hallhatóak. A zenei rész már kész van hozzá, most írjuk a szövegeket.

ESCHUNGARY: Ezek szerint eddig nem hallott új dalok lesznek majd hallhatóak ezen a koncerteden?

FRIDERIKA: Igen. Karácsonyi dalok, de nem azok a hagyományos karácsonyi dalok, hanem olyanok, amiket még nem lehet ismerni. Lesz meglepetés vendég is a koncerten, aki nem énekes, hanem egy nagyszerű hegedűművész, aki muzsikálni fog nekünk azon a téli estén. A koncert végén pedig azt tervezem, hogy a közönséggel együtt énekelünk. Egy családias dolgot szeretnék, töltsük együtt az estét címszóval. Mindegy hogy kint hóvihar lesz, vagy kemény mínuszok.

ESCHUNGARY: Említetted, hogy olyan dalokat fog hallani a közönség, amelyek még csak most íródnak. Ez azt jelenti, hogy 2006 óta most készül el a soron következő 7. albumod?

FRIDERIKA: Komoly dilemmában vagyok a lemezkiadással kapcsolatban. (elgondolkodik) Nem tudom, hogy mi értelme van, érdemes-e energiát belefektetni és kiadni. Lehet, hogy még két évvel ezelőtt nagyon szerettem volna, hogy legyen egy újabb lemezem, mert sok új dalom van, de ma már inkább azt mondom, hogy énekelek a közönségnek a koncerteken. Azt látom, hogy a lemezek nem fogynak olyan mennyiségben, hogy azzal megérje dolgozni. Nagyon sokat énekelek, minden szerdán és vasárnap közönség előtt a többi napon próbák, és közben én egy 6 éves kisfiú anyukája is vagyok!

Milyen is Friderika 2011-ben? Mosolygós, jókedvű! Milyen is lehetne, hiszen azt teszi, amit szeret. Hetente több ezer embernek énekelhet. Aki kíváncsi rá, az vasárnaponként az ATV Vidám vasárnap című műsorában láthatja, vagy akár a helyszínen is találkozhat vele személyesen, de a december 29-i Budapest Kongresszusi Központban megrendezésre kerülő koncertje igazi csemegének számít majd!

3 Comments

Comments are closed.