Forrás: MTVA, Nagy Zoltán
Szerző: Szalma Róbert
Van egy énekesnő, aki közel 50 éve énekel, bejárta szinte az egész világot. Turnézott Bulgáriában, Németországban, Japánban, de még Kubában is, és sorolhatnánk, hogy még hol. Amikor felhívtam, hogy interjút szeretnék vele készíteni, azt mondta, hogy sajnos ő most nem tud időt szakítani interjúra, mert naponta 10 interjút ad és már nagyon fáradt. Miután említettem, hogy a téma a fesztiválok és az Eurovízió lenne, természetesen máris igent mondott és megbeszéltünk egy időpontot.
A honlapján az első néhány sor szinte mindent elmond róla:
„Kovács Kati életében a normákat tisztelő és betartó, miközben éneklésében mindig a végső határokat feszegető művész. Tehetsége vitathatatlan, hangja egyedülálló. A szeretet szolgálója, miközben abszolút öntörvényű és mindig a maga útját járja. Igazi szabad lélek.”
Szalma Róbert: Megpróbáltam felkészülni erre az interjúra, de azt hiszem nem sikerült. Lehet egyáltalán Kovács Katiból felkészülni?
Kovács Kati:(nevet) …hát azt hiszem nem! Mert nagyon sok minden történt és történik velem a mai napig is. Azt szoktam mondani, hogy egy interjú olyan mind a gyónás. Kérdés, hogy a „lelki atya” mennyit tud kiszedni belőlem. Az igazság viszont az, hogy még én sem tudnék felkészülni magamból.
Szalma Róbert: Nagyon sok fesztiválon lépett fel, rengeteg díjat és kitüntetést kapott, gondoltam, hogy majd kiragadok egyet-kettőt, de inkább nézzük, hogy Ön hogyan emlékszik a kezdetekre.
Kovács Kati: A közelmúltban egy régi műsort ismételt meg a Magyar Televízió, és ennek kapcsán emlékeztem vissza, hogy milyen kis ijedtek voltunk, akik akkor ott szerepeltünk. Senki nem készített fel bennünket, nem tudtuk mi lesz a sorsunk. Amatőrök voltunk egy ismeretlen közegben. Viszont a műsor egyik vendége – aki egykor zsűritag is volt – egy nagyon érdekes dolgot mondott, méghozzá azt, hogy nem sztárokat akartak előkészíteni, nem gyúrták a résztvevőket arra, hogy sztárrá váljanak. Akkor én sem gondoltam arra hogy sztár akarok lenni, csak énekelni szerettem volna. A szervezők nem is gondoltak arra, hogy az egyes előadók sorsát hogyan kéne tovább gondozni, egyengetni, segíteni. Ebből a szempontból a mai fiataloknak talán könnyebb a helyzetük.
Szalma Róbert: Nem kellett gondozni, egyengetni a további sorsát az énekeseknek? Akkor hogyan tudtak tovább lépni? Nem volt internet, telefon sem nagyon.
Kovács Kati: Hát igen… (nagyot sóhajt). Ez teljesen a véletlenek a műve volt. Velem ez úgy történt, hogy a Ki Mit Tud?-on meglátott Gyulai Gaál János zeneszerző és azt mondta, hogy neki az az énekesnő – azaz én – kellek neki. Talán azt sem tudta, hogy nyertem. Megírta a Nem leszek a játékszered című dalt, és felkért, hogy énekeljem el. Az első Táncdalfesztiválon, 1966-ban ezzel léptem fel és meg is nyertem. Itt látott meg egy filmrendező, Kardos Ferenc, aki ragaszkodott ahhoz, hogy az ő filmjében szerepeljek. Tulajdonképpen a sors hozta az összes kihívást, lehetőséget és ajánlatot számomra.
http://www.youtube.com/watch?v=YmiArwMQnn4
Szalma Róbert: Mivel hívta fel magára a figyelmet?
Kovács Kati: Úgy gondolom, hogy semmivel. Amikor felénekeltem a Nem leszek a játékszered című dalt, csak annyit mondtam, hogy én csak így tudom elénekelni. A hangmérnök pedig annyit mondott, hogy nem baj mert ez így jó, más, mint a többi. Ez a lényeg! Ha egy dal, előadó, más mint a többi, az kitűnik a többi közül és felhívja magára a figyelmet, megjegyzik. Ez üzenet, példa lehet minden olyan énekesnek, aki ezen a pályán, hosszú távon szeretne jelen lenni.
Szalma Róbert: Külföldre hogyan jutott el a híre?
Kovács Kati: Az első meghívás, aminek eleget tettem az Ausztriába szólt. Szerintem látták, figyelték a Magyar Televízió műsorait. Ennek a fellépésnek az egyik fő érdekessége számomra az volt, hogy először szerepeltem olyan műsorban, amit színesben sugároztak. Ezek után hívtak meg Szécsi Pállal együtt, hogy énekeljünk fel néhány dalt egy bécsi stúdióban. Az osztrák lemezkiadónak köszönhetően felkérést kaptam Németországból is. Így vettem részt több külföldi zenei fesztiválon. Akkoriban mi magyarok kuriózumnak számítottunk Németországban, Angliában, vagy akár Írországban is.
http://www.youtube.com/watch?v=FxdBV7Mhivs
Szalma Róbert: Bulgáriába, vagy éppen Kubába hogyan sikerült eljutni az ottani fesztiválokra?
Kovács Kati: A kulturális kapcsolatokat szerették volna erősíteni, és a zene az mindig egy jó dolog lehet. Egy jó dalt hallva az ember mindig vidámabb lesz. Igazam van? A kubai és a bulgáriai szereplésemet is egy-egy hónapos meghívás követte. Szóval, egyik siker hozta a másikat.
Szalma Róbert: Van olyan fesztivál, ami emlékezetesebb volt?
Kovács Kati: Mindegyikre szívesen emlékszem, de talán a Yamaha Dalfesztivál kicsit más volt mint a többi. Ebben a csodás országban japánul készítettek velem lemezfelvételt. Ez szerintem a saját értékeimet és elismerésemet jelezte. Leírták, hogy hogyan kell kiejteni a szavakat, ezt megtanultam és felénekeltem (énekelni kezd, természetesen japánul). El kell mondjam, hogy a szervezők mindenhol nagyon kitettek magukért. Brassóban kis busszal vittek minket mindenhová, itt ettem először rákpörköltet. Előtte azt sem tudtam, hogy létezik ilyen étel. Bulgáriában pedig parázson táncoltak a táncosok. Mindenhol elkényeztettek minket, cserébe csak nagyon jól kellett énekelni.
Szalma Róbert: Mivel sok fesztiválon részt vett, felmerül a kérdés, hogy az Eurovíziót nézte-e?
Kovács Kati: Igen, Eurovízió! 1974-ben Írországban vettem részt a Castlebar Song Contest-en ahol ugyanaz a karmester (Noel Kelehan – a szerk.) vezényelte zenekar kísért, mint 1971-ben az Eurovízión. A Nálad lenni újra jó lenne című dalommal meg is nyertem a versenyt, csodás volt. Tudtam az Eurovíziós Dalversenyről és mindig sajnáltam, hogy nem engem küldtek ki. Persze akkoriban még ez nem volt lehetséges, mert nem voltunk EBU tagok.
http://www.youtube.com/watch?v=vEgDLyXYD28
Szalma Róbert: Amikor megérkezett a felkérés, hogy A Dal című műsorban a zsűri tagja legyen, mennyit gondolkodott, hogy elvállalja-e?
Kovács Kati: Nem gondolkodtam! Azonnal rávágtam –a dalom címét idézve – hogy Nem, nem. Eltelt néhány nap, sőt hetek mire újra felkértek és újra elmondtam, hogy nem szeretnék zsűrizni, mert ez nem az én világom, nem tudok kritizálni. Abban szívesebben részt vettem volna, amikor májusban a többi országot kellet volna pontozni. Végül meggyőztek, hogy szükség van rám ebben a műsorban. Nagyon nehéz és komoly feladatnak tartom, és sajnos nem veszem könnyen a vele járó dolgokat, de remélem, hogy nem fognak bennem csalódni a nézők és rendesen fogom végezni a munkámat.
Szalma Róbert: A 435 dal meghallgatásakor mennyire adtak az ön tapasztalatára, mennyire engedték, hogy egy-egy dal esetleg az ön kérésére jusson a legjobb 30 közé?
Kovács Kati: Volt olyan dal, amit háromszor is meghallgattunk a kedvemért. Azt azonban el kell mondanom, hogy a lista sokunk véleménye alapján állt össze. Az igaz, hogy volt olyan dal, amihez nagyon ragaszkodtam és bent is van a harmincban. Mindenki nagyon komolyan vette a feladatát, de ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy abszolút igazság nincs, mert ott állunk szemben a versenyzőkkel, szemben a közönséggel is. Ezért van nagy szükség a nézőkre, hogy ők döntsék el azt, hogy ki képviselje hazánkat Koppenhágában. A nagyon magabiztos emberek nincsenek mindig tisztában a saját hibáival, ezért szükség van a zsűrire, de ugyanakkor ez egy team munka a közönséggel és az ízléssel! Hiszen lehet, hogy egy új sztár és egy új sláger fog születni.
Szalma Róbert: Ha idén Kovács Kati szereplője lenne A DAL-nak mit tenne, hogy ő nyerje meg a versenyt?
Kovács Kati: Szerintem erre most sokan keresik a választ, rajtam kívül is. Nekem mindig az volt a célom, hogy szakmai elismerést kapjak, és hogy a közönségnek szívügye legyen a dalomat újra és újra meghallgatni. Ezt lehet, hogy nem a legkönnyebb elérni. Lényeg, hogy ne legyen lila köd a színpadon, mert azt az emberek nem mindig tudják megérteni. Az előadó szerethető legyen, emészthető a produkciója és szóljon valamiről a dal. Az én dalaim mindig úgy születek, hogy a szövegírók, zeneszerzők ismertek személyesen is. Tudták, hogy miről is szól az életem, ezért született ez a sok érzelemgazdag dal, mindig elmondtam, hogy valahonnan eljöttem ahová visszavágyom, de a sors más utat jelölt ki számomra. A régi dalok, mint például A régi ház körül, amely mindenkit szíven üt, mert mindannyian valahonnan elindultunk, visszavágyunk. Úgy szeretném meghálálni című dalom pedig a családról, szól. A szerzők tudták, hogy egy optimista alkat vagyok, ezért megírták a Rock and roller című nótát, mert szeretek utazni, autót vezetni, országról országra járni. Nem az én világom, hogy színházba játsszak, hogy minden nap ugyan oda menjek vissza. Egyetlen cél van találkozni a közönséggel, szórakoztatni és átadni valamit nekik.
http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I
Szalma Róbert: Mit tanácsol annak, aki majd megnyeri A DAL-t?
Kovács Kati: Azt tudniuk kel a versenyzőknek, hogy itt szemben fognak állni a zsűri és a közönség véleményével. Nem tudom, hogy szükség van-e tanácsra, de egy biztos, hogy önmagát kell, hogy adja az, aki az első lesz, és azt nem szabad elfelejtenie, hogy a nemzetközi színpadon is úgy kell majd állnia, mintha itthon énekelne.
Legutóbbi hozzászólások