Szerző: Klész Imre
Eltelt már egy hónap is a 2015-ös bécsi Eurovízió döntője óta, de még csak most érkeztem oda, hogy nekilássak egy rövid élménybeszámolónak. Majd lesz hosszabb is, lesz rajongói találkozó augusztus utolsó szombatján, de lehet hogy nem Budapesten, hanem Debrecenben lesz tartva, főleg az ESC Hungary 10 éves jubileuma miatt. Erről majd később. Három Eurovízión voltam eddig csak: a 2008-as belgrádi óriási élmény volt, első látásra nagyon tetszett. A 2011-es düsseldorfiban sok volt a probléma, minden olyan nehézkes volt, majdnem hazajöttünk. A 2015-ös bécsi viszont nagyon jóra sikerült, nagyon tetszett!
Pedig majdnem elrontotta a hónapokkal ezelőtti előkészítő munka: egy egyszerű hostel is 300000 forintos árat kínált a szobáért reggeli nélkül, egy hétre. Szerencsére voltak többen is akik kérdezgették, hogy lesz-e közös nézés, én pedig mindig ajánlottam, hogy Bécs nem nagy táv, jöjjön Bécsbe az, aki nézni akarja a versenyt rajongók között (utóbb kiderült hogy volt közös döntő nézés Budapesten, ti erről biztos többet tudtok). Az egyik érdeklődő el is fogadta az ajánlatot és büszkén írta, hogy már le is foglalta a szállást. Nagyon jó árat talált az egyik helyen, így gyorsan le is mondtam arról, hogy Sopronból legyen ingázás minden nap. A verseny előtt egy héttel már normális áron tüntették fel a szállásadók a még szabad szobákat. Bár így is nagy rohanás volt az egész.
Egy átlagos bécsi nap: gyorsan felkelni, mert csak 10-ig van reggeli, utána vagy visszaalvás az előző éjszaka miatt, vagy indulás a mozgó irodával a sajtóközpontba. Infógyűjtés, cikkírás, videók feltöltése, ismerkedés új emberekkel, OGAE egyeztetések. Utána vagy ebéd, vagy nem, életben maradás a sajtóközpont nassolni valóiból (ebből egyébként az egyik nagy hírportál eléggé gusztustalan videót csinált: a magyar tróger riporterek ezek szerint csak a vízre, almára, koktélparadicsomra és Manner nápolyira hajtanak). A sajtóközpont eléggé tágas volt, de az élő adásokra totálisan megtelt. A sajtóközpontból nem voltak kitiltva a fan akkreditáltak sem (nem úgy mint Düsseldorfban), így akinek sikerült ilyen akkreditációt beszereznie, és nem volt nagy blogolhatnékja, tudott sok közös képet készíteni az idei fellépőkkel. Sajnos alig találkoztam magyar fan akkreditáltakkal. Pedig nagyon jól ki lehet használni: ingyen bejutás az első főpróbára – a sajtóközpont is nyitva például közös nézéshez vagy csak a főpróbák követéséhez, az Euroclubban pedig csak akkreditáltakat engedtek be, nagyon-nagyon jó bulik voltak. Csak Eurovíziót játszottak a DJ-k, voltak sztárfellépők is, és ide belépőt nem lehetett vásárolni. Sajnos sok rajongó az utolsó pillanatokra halogatja a kiutazást, akkor pedig az akkreditáció lehetősége régen lezárult.
Az akkreditációhoz tartozó ajándékcsomag meglehetősen bőséges volt (a sajtóközpontban a postafiókokba gyűjtik az idő közben felbukkanó promóciós anyagokat, amiből a a fan akkreditáltak kimaradtak, bár a döntő napján az érintetlen postafiókok tartalmát tombolán kisorsolták), szép albumok, DVD lemezek, sok promo pendrive, sok Bécs útikalauz, kolbász, telefonkártya, sok sok hasznos dolog.
Délután rohanás a szállásra lerakni a mozgó irodát, majd vissza az első főpróbára, be az arénába. Ha aznap délután nem volt főpróba, akkor a munka folytatódott tovább, lement az élő adás, még egy kis munka, utána irány az Euroclub. Praktikusan egy sörgyár épületkomplexumában lehetett mulatni, nagyon jól meg volt szervezve az egész.
Az idegenvezetős városbejárásokon, a főtéri programokon sajnos nem tudtam részt venni időhiány miatt, de annyi a tapasztalatom, hogy a bécsi tömegközlekedés nagyon jó, a legendás Mariahilfer Strasse folyamatosan átalakul plázabutikos sétálóutcává, a Naschmarkt piacon pedig inkább enni lehet jót, mintsem zászlókat találni. A város első ránézésre nem tűnik biztonságosabbnak mint Budapest, de a gyakorlatban tök lazán lehetett egyedül sétálni az utcákon bármilyen időpontban.
A sajtóközpontból könnyen át lehetett jutni az arénába, így minden egy helyen volt, nem kellett órákat gyalogolni egyik helyszínről a másikra. Bár az önkéntesek sokszor egymásnak ellentmondó infóval láttak el minket, de időben odaértünk mindenhova.
Sajnos csak keddig volt jó idő, szerdától nem kedvezett az időjárás a szabadtéri programoknak, főleg a közös nézésnek nem. Így a döntő estéjén is jobban jártak azok, akik nem készültek síoverállal, inkább egy fedett helyen nézték meg az eseményeket. Csak ennyi volt a negatívum, az időjárás. De a szervezés szerintem elsőrangú volt, kedvesek voltak a szervezők, nem volt semmilyen konfliktus, és minden nehézséget feledtetni tudott a nagyszerű hangulat az Euroclubban.
Maga a műsor nagyon tetszett, régen volt már olyan év, amikor a fellépők ilyen nagy számban ki tudták hozni a maximumot a dalaikból. Idén is bebizonyosodott hogy rossz jós vagyok: tavaly azt mondtam, hogy örüljünk, ha KSA egyáltalán bejut a döntőbe. Idén meg Boggie-t a döntő első felébe vártam. Legalább következetes vagyok… A svéd győzelem rendben van, bár sosem szeretem azokat az éveket, amikor ennyire megjósolható a győztes. De még mindig jobb választásnak tartom, mint az oroszokat vagy olaszokat. Összességében nagyon elégedett vagyok mindennel, nagyon jó év volt az idei.
A többi élményt majd a rajongói találkozón tudjuk megvitatni. Remélhetőleg sokan eljönnek ide azok közül, akik voltak Bécsben is. Az ESC Hungary idén szeptember végén lesz 10 éves. Venni szeretnék egy tortát, hogy legyen egy kis ünnepség, de a távolság miatt ezt magabiztosabban tudnám leszervezni Debrecenben. Egyszer volt már itt rajongói találkozó, akkor látogató csúcsot állítottunk be, így most felvetem ismét ezt az ötletet. Augusztus utolsó szombatján, valamikor ebéd előtti időpontban lenne megszervezve a találkozó. A szokásos játékok, ajándékosztás, szavazás lenne a program, idén a magyar OGAE Egyesület alapítása is terítéken van, keresünk új önkénteseket is cikkfordításhoz, szóval van teendő bőven. Melyik helyszínt preferálnátok? Legyen inkább mégis Budapesten? Vagy a helyszín mindegy? Várom a kommenteket!
Jó volt elolvasni ezt a cikket, örülök, hogy nem csak a tévéből tűnt az idei évad erősnek.
Én még a mai napig (ha tehetem) visszahallgatom a döntős dalokat.:)
Pécsett élek, szóval nem hiszem, hogy bárhol is ott tudnék lenni, és szeretnék annyit utazni…
Megakarom kérdezni, hogy lehetett látni élőben is rendesen, mennyire voltatok közel a színpadhoz, és nem volt rossz a hangzás?
(azért kérdem, mert Boggie egyszer azt nyilatkozta, hogy Ők ott nem hallották az albán lányt hamisnak a színpadi viszonyok miatt)
Orsi! Én Szombathely mellől szoktam menni, s Pécs sincs messzebb Bptől. Tehát ha akarsz oda el tudsz jutni.
Szia! Totál a színpad előtt álltunk, és most is bebizonyosodott hogy a helyszínen a hangosítás miatt mindenki jól énekelt.
Álltatok?
Hogy bírtatok annyit állni? Én azt hittem, mindenki ült.
Igazából nem volt vészes: az első főpróbán nem volt tömeg, a sajtósok számára elkerített részen álldogáltunk, de igazából amikor lementek a versenydalok és a köztes produkciók, már visszaszivárogtunk az arénába 🙂 Közvetlenül a színpad előtt volt egy afféle küzdőtér, a többi a csarnokban mind ülőhely volt.
Én itt új vagyok és csak a 2014-es verseny óta követem igazán az eseményeket ( előtte csak családi program szinten néztük a showt), így előző évben még nem volt merszem jönni a találkozóra 😀 Ebben az évben viszont mindenképp mennék, de csak akkor ha Pesten tartjátok 🙁 Szóval részemről Pest 😀
Jaj, és persze köszi a beszámolót, mindig érdekes kicsit „belülről” is látni az eseményeket 😀
Amennyiben Debrecen lesz a találkozó helyszíne, sajnos nem tudok részt venni rajta. Sem időben nem fér bele (szombatonként dolgozom, két éve is nagy szervezkedés árán és műszakcsúsztatással tudtam csak kieszközölni a részvételt, tavaly még úgy sem, szombatra meg nem szeretnek szabadságot adni a munkahelyemen), sem anyagilag nem tudok bevállalni majdnem 10000 JóMagyarForintos útiköltséget. A torta egyébként is hizlal, nekem meg vigyáznom kell a vonalaimra…
Az itthoni közös nézésről annyit, hogy tacom szervezésében viszonylag flottul zajlott az egész, kulturált helyszínen, a kép és hangtechnika is rendben volt, a kaja is jónak mondható (legalábbis az enyém, a többiről a többiek tudnának nyilatkozni), nem olcsó, de azért vállalható. A helyszín tömegközlekedéssel való megközelíthetősége egészen kiváló volt. Ha jövőre is lesz közös nézés ÉS még nem zárják be addig azt az éttermet, akkor jó lenne ismét ott tartani, szerintem. A társaság remek volt, igaz kicsit nehezen jött össze, volt néhány későn érkező, a kezdésre éppen beeső emberke is. A teljesség igénye nélkül, jelen volt: Erzsi; Betti & Attila; Rita; Csengettyű; Serinon egy vendégével, akit sajnos nem ismerek, sorry; Asvi; rocknish; Zoli; két újonc rajongó ( a nevüket sajnos nem tudtam memorizálni, de örültünk nekik); tacom és rosszmagam.
A szokásos értékelő lapokkal felvértezve néztük a műsort, elemeztünk, frappáns hozzászólásokat tettünk egy-egy produkció után, Zolival ketten olvadoztunk és nyálat csorgattunk Ann Sophie és a színpadon nyújtott teljesítménye láttán [és még a női szekcióból is elismerő szavakat hallottunk, ami azért nem semmi 🙂 ], szintén a szebbik nem képviselői nézték sóvárogva Debrah Scarlett valóban impozáns vörös hajzuhatagát (nekem is bejött, mivel gyengém a hosszú haj a hölgyeknél), kuncogtunk picit Polina visszafogott érzelemnyilvánításán és szinte egyöntetűen ellendrukkerei voltunk Måns Zelmerlöw-nek. Nem igazán voltunk feldobottak a győzelme miatt. A kis szavazásunkon, ha jól emlékszem senkitől sem kapott maximális pontszámot, 8 pont volt a legtöbb, amit egy embertől bezsebelt. Szokásos módon Erzsi volt a jegyzőkönyvvezető és rocknish-sal kiegészülve, ketten alkották a szavazatszámláló bizottságot. Talán még megvan valakinél az eredeti szavazatösszesítő lap, esetleg megoszthatná a nagyérdeművel.
Nem hiányzott a tv-stáb és ezúttal nem volt a tavalyihoz hasonló „KONCSÍÍÍÍÍÍTÁÁÁÁÁÁ!!!” mániákus, „feltűnésiviszketekvagyamitakartok” sem, hála a zártkörű/meghívásos lebonyolításnak. Összességében véve, jó buli volt, jövőre szintén részt vennék egy hasonlóban.
A produkciók előtt-közben-utáni hozzászólások nagyon feldobták az egészet, például amikor Stig arckifejezéseire tett megjegyzéseken jókat derültem (egyébként ha jól emlékszem, Észtország egész népszerű volt nálunk).
És Debrah Scarlett haja *-*
(az az „amikor” nem kell a mondatba, ez van, amikor küldés előtt nem olvasom el a hozzászólásomat…)
Nekem Debrecen kilőve Szombathelyről. Bp ok bár végső választ július végén aug elején tudok mondani. Így ne miattam dönts majd Imi! Tud veszem majd ha nem tudok menni.
Én nagyon örülnék annak, ha Debrecenben lenne a találkozó 🙂
Remelem egyszer en is eljutok egy ilyen rajongoi talira 🙂 (es ezt most nem feltetlenul a torta miatt irtam, bar teny, hogy eme finomsag jelentos mertekben megnovelne az erdeklodesemet az esemeny irant) 😀
Addig is…
Jó étvágyat! 🙂
http://fatylatra.hu/wp-content/uploads/2012/09/IMG_2179.jpg
Tervben volt idén, hogy kimennék, és élőben nézném, de aztán nem úgy alakult. Viszont a döntős mezőny képernyőn keresztül is jó volt, a társaság, akikkel néztük, szintén.
Nagyon szeretnék menni rajongói találkozóra, de abból kiindulva, hogy tavalyelőtt költöztem akkoriban, tavaly épp albérletet kerestünk, nem tudom, hogy mennyi az esélye. Ha tudok, megyek. A pofonegyszerű vasúti megközelítés és a nullánál több helyismeretem miatt +1 szavazat Budapestnek, de MIskolcról nyilván Debrecen is simán megoldható.
Miskolcról ne mondd, hogy Debrecen nem lenne jobb… 😀 (most kapok szívinfarktust…)
Felszáll a Búza téren egy buszra, amire ki van írva Miskolc-(-Tiszaújváros-Polgár-H.böszörmény-)-Debrecen, és leszállsz a helyközii buszvégállomáson. Oda kimennék elibéd 😀
Év közben Pesten mozgok, ott már tudom navigálni magam 😀 De ha kijössz elém a buszhoz, akkor jó Debrecen is 😀