Legutóbbi hozzászólások

3.: Németország

Szerző: Kovács Attila
2007.11.11. 15:45

ESC 1957 Margot Hielscher: Telefon, Telefon, 4. hely (8 pont)

Ebben az évben rendezték a második Eurovíziós Dalfesztivált, egyben az első olyat, amelyre minden ország már csak egy indulóval nevezhetett. Németországot Margot Hielscher képviselte, aki – mint azt a dal címe is elárulja – egy telefont használt fel kellékként produkciója során, ennek ellenére nem igazán nyerte el a zsűritagok tetszését. Margot a rá következő évben is megpróbálkozott a dalversenyen való indulással, de ismét csak mérsékelt sikert aratott. (7. hely, 5 pont)

ESC 1965 Ulla Wiesner: Paradies, wo bist du? 15. hely (0 pont)

A fenti dalt azért érdemes megemlíteni, mert rámutat a hatvanas évek egyik jellemző mozzanatára, nevezetesen a pontozási rendszer állandó változtatására. Korábban sok induló végzett pont nélkül, ezért 1964-ben úgy módosították a szavazást, hogy minden zsűritag 5, 3, illetve 1 ponttal jutalmazhatta a neki tetsző dalokat. Németországon sajnos ez sem segített, hiszen Ulla Wiesner, illetve egy évvel korábban Nora Nova is „lenullázódott”.

ESC 1969 Siw Malkvist – Primaballerina, 9. hely (8 pont)

A dal egy újabb jellegzetességre hívja fel a figyelmet: Németországot sokszor képviselte nem német születésű énekes, akik vagy sikertelenül indultak szülőhazájuk nemzeti előválogatóin, vagy munkásságuk Németországhoz kötötte őket. Siw Malkvist 1960-ban már indult hazája, Svédország színeiben, ám az országváltás sem hozta meg számára a remélt áttörést a dalversenyen.

ESC 1979 Dzsingisz Kán: Dzsingisz kán, 4. hely (86 pont)

Örökzöld dalról van szó, amely a mai napig kedvelt a rajongók körében. Az együttes korábban sosem látott mértékben alkalmazott látványos színpadi elemeket és kosztümöket, ugyanakkor az indulás előtt heves vita folyt a dal szövegéről, amely szerint Dzsingisz kán „félelmet és rémületet hozott minden országba”; sokan megkérdőjelezték, hogy a dalverseny helyszínén, Izraelben fel lehet-e lépni ilyen szövegű dallal. A produkció sikere csattanós választ adott a kétkedőknek.

ESC 1980 Katja Ebstein: Theater, 2. hely (128 pont)

A nyolcvanas évek időszaka Németország igazi aranykorának tekinthető, rengeteg sikeres és eredményes dallal. Közülük az egyik Katja Ebstein produkciója, aki 1970-ben, illetve 1971-ben már részt vett a dalversenyen és mindannyiszor a képzeletbeli dobogón végzett. A dal a színház világába kalauzolja a nézőket, és a Dzsingisz kánhoz hasonlóan a koreográfia itt is jelentős mértékben hozzájárulhatott a kiváló helyezés eléréséhez.

ESC 1982 Nicole: Ein bisschen Frieden, 1. hely (161 pont)

Németország eddigi egyetlen győzelme az Eurovíziós Dalfesztiválon: Nicole fehérgalléros fekete ruhájában, fehér gitárral a kezében a hidegháború tombolása közepette azt kérte, hogy legyen „egy kis béke” (Ein bisschen Frieden) a Földön és ne háborúzzunk egymással. A dal mondanivalója megtette hatását, Nicole fölényes (61 ponttal végzett a második helyezett előtt) győzelmet aratott. Külön érdekesség: az országok többsége a maximális 12 ponttal jutalmazta Nicole produkcióját, ám amikor Ausztria mindössze egyetlen pontot adott, a nézők hangos nevetésben törtek ki a helyszínen.

ESC 1985 Wind: Für alle, 2. hely (105 pont)

A Wind nevű formáció szintén Németország legsikeresebb indulói közé tartozik: három részvétel (1985, 1987, 1992), két második hely. A sikerek ellenére az együttes soha nem ért el számottevő nemzetközi karriert, ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a tagok túlságosan gyakran cserélődtek.

ESC 1990 Chris Kempers & Daniel Kovac: Frei zu leben, 9. hely (60 pont)

A dal a történelmi körülmények miatt érdekes: 1990 jelentős változásokat hozott Európa életében (Németország újraegyesülése, az egykori szovjet blokk országainak felbomlása, az egyesített Európa közelgő megalakulása), így a dalverseny indulóinak nagy része a fenti témákat dolgozta fel. Természetesen a német produkció sem kivétel ez alól: Chris és Daniel arról énekelnek, hogy milyen érzés szabadon, falak nélkül (szó szerint és átvitt értelemben is) élni.

ESC 1996 Leon: Blauer Planet, kiesett az előselejtezőben

A dal igazi kuriózum: 1996-ban a dalversenyen indulók kötelező jelleggel részt vettek egy zárt előválogatáson, ahol a hét legrosszabbul szereplő országot kizártak a versenyből. A döntés hatalmas felháborodást okozott, egyrészt Leont előzetesen a győzelemre is esélyesnek tartották, másrészt sok olyan indulót is eltiltottak, amelyek rossz anyagi helyzetük ellenére nemzeti előválogatót tartottak – mint utólag kiderült – feleslegesen. Az indulatokra reagálva 1998-tól bevezették a „nagy négyes” intézményét, azaz a verseny megrendezéséhez legnagyobb mértékben hozzájáruló országoknak (Németország mellett Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország) ezentúl „bérelt” helyük van a dalversenyen.

ESC 2000 Stefan Raab: Wadde hadde dudda da? 5. hely (96 pont)

Az ezredfordulón Németországban némileg csökkent a dalversenyen induló produkciók komolysága, a fenti dal is kiváló példa erre. Stefan Raab részvételét Németországban sokan hibás döntésnek tartották és az ország nemzetközi hírnevét féltették, ám – a produkció minőségétől függetlenül – a siker itt is visszaigazolta a döntés helyességét.

ESC 2002 Corinna May: I can’t live without music, 21. hely (17 pont)

Corinna May, a világtalan énekesnő többszöri sikertelen próbálkozás után (1999-ben például megnyerte a nemzeti előválogatót, ám utólag kizárták, mert a versenydalát a pályázati kiírásban megszabott határidő előtt nyilvánosságra hozták) végre elindulhatott hazája színeiben. Az előjelek biztatóak voltak, hiszen a fogadóirodák őt tartották a legnagyobb esélyesnek, ám a produkció valamilyen ok miatt nem fogta meg a nézőket: lehet, hogy Corinna öltözete, illetve statikus mozgása, lehet, hogy a háttérénekesek kissé kaotikus egyvelege okozta, de tény, hogy a dal az előzetes várakozásoktól messze elmaradva a mezőny második felében végzett.